Zöld Marci (Addig gyűjj el én Mártonom)

Addig gyűjj el én Mártonom, ; Míg a szöszöm le nem fonom. ; Ha el nem gyüsz akkorára, ; Mást kötök föl a rokkára. ; ; Már harmadik orsóm járja, ; Szívem a szívedet várja, ; Gyere, Marci, bebucsájtlak, ; Jaj, de tiszta szívbül várlak. ; ; Zárott ajtóm nyitva tartom, ; Szép galambom bebucsájtom, ; Teszek széket, leültetlek, ; Vetek ágyat, lefektetlek. ; Igyunk, együnk, ha jóllakunk, ; Még reggelig jót alhatunk. ; ; Borúnyi látom az eget, ; Egy terhes felhő fenyeget, ; Fúj a szellő Fegyvernektül, ; Reszketek a menykövektül. ; ; Kértem Marcit az egekre, ; Hogy ne menjen Fegyvernekre, ; De nem hajlott kérésemre, ; Bánatot hozott szívemre. ; ; Megengedjél, szép angyalom, ; Nem hibából cselekedtem, ; Megtámadt egy ellenségem, ; Elvesztettem remínysígem. ; ; Mikor a vígbúcsút vette, ; Száját az én számhoz tette, ; Úgy csókolt meg utoljára, ; Úgy ülött fel a lovára. ; ; Háromszor tért lova vissza, ; Hogy hordozta ide s tova, ; Tán érzette szerelmünköt, ; Szerencsétlen esetünköt. ; ; Ha Zöld Marci veszni talál, ; Ragadj el engem is halál: ; Mert nála nílkül az ílet ; Már énnékem csak itílet.