Sëj a básti magas torony jaj de messzire ellátszik

1. Sëj, a básti magas torony, jaj de messzire ellátszik, ; Tetejébe, ja négy sarkába négy szál rozmaring lehajlik, ; Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra, ; Lëhajtom a bús fejem a rózsám ölelő karjába. ; ; 2. Este van má’, késő este, kilencet ütött az óra, ; Ez a kislány, barna kislány mégse jön el a fonóba, ; Vagy hargszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret, ; Így hát kedves kisangyalom tiltva vagyok én tetőled. ; ;