Szent Gotthárd Híd
Külhoni nemzetrész érték
Páratlan érdekességekre bukkan az, aki megáll Lelesz község határában. Talán észre sem veszi, hogy alig pár méterre a főúttól ível át Szlovákia egyik legrégebbi gótikus kőhídja, a Szent Gotthárd-kőhíd. A régi Tisza folyó azon része fölé lett építve, ahol még a 19. században lassan folyt nyugat felé. A folyót a vízgazdászok már a 19. században próbálták eltüntetni, de még a 20. század nyolcvanas éveiben is jelen volt a víz. Jelenleg a híd egy kiszáradt medren vezet át.
Ez a sok évszázad áradásait túlélő híd valamikor a 14. században épülhetett, építtetése minden bizonnyal Lelesz másik, igen jeles műemlékegyüttesével, a kolostorral is kapcsolatban áll. A kolostorok föld- és erdőbirtokaik, valamint a helyi jövedelmek mellett a vizek szabdalta vidéken vám és árumegállítási jogaikból, hídpénz szedéséből tartották fenn magukat. A leleszi kolostorhoz közeli Szent Gotthárd híd is ilyen híd lehetett. Az építmény 30 méter hosszú, nagyjából 5 méter széles, vagyis két szekérnyomnyi szélességű, négy boltíves, mindkét végén enyhén szélesített felhajtójú építészeti műemlék. Építőanyaga a közeli Királyhelmec fölé magasodó dombság vulkanikus eredetű szürke andezitje, amelyet lapos darabokra hasítottak az egykori hídépítő mesterek, és szárazon rakták egymásra, külön kötőanyag használata nélkül. A híd műemléki helyreállítására 1994-ben került sor.
A híd névadója
A Lelesz melletti gótikus kőhíd Szent Gotthárd nevét viseli, s a források szerint a messzi Alsó-Európa szerte ismert szent tiszteletét a 19. század elején, egészen pontosan 1802-ben Csehországból újra idetelepedett premontrei barátok hozták magukkal, ők nevezve el a híres szentről a hidat. A cseh barátok a korábban II. József által felszámolt rend helyére költöztek be, és a helyiek számára új hagyományt népszerűsítettek, Szent Gotthárd mellett Nepomuki Szent János kultuszát is elterjesztették. A két szent szobra a források szerint egészen 1848-ig díszítette a hidat, hogy hová tűntek s mi lett velük, azt nem tudni.
Szent Gotthárd Alsó-Bajorországban, Reichersdorfban született, a niederalteichi bencés rendi apátságban tanult, és a források szerint alig 16 évesen már annak apátjává választották. 1022-ben II. Henrik német római császár Hildelsheim egyházmegye püspökének nevezte ki, aki az egyház és a rendi élet megreformálásán dolgozott. Gotthárdot nagy templomépítőként is tisztelik, egyházmegyéjében harminc új templom épült működése alatt. Azt tartják róla a krónikák, hogy elmélyült szerzetesi életet élt, de bölcs derűje mindig beragyogta a környezetét. Korábban Bajorország legnagyobb építőjének és pedagógusának tartották Szent Gotthárdot, aki 1038-ban, püspöki székhelyén hunyt el, az akkori viszonyokhoz képest igen magas kort, 77-78 évet élt meg. II. Ince pápa avatta szentté, tiszteletére lakhelyén bazilikát emeltek, végső nyughelye a hildelsheimi dóm kriptájában található. Tiszteletét egész Európában a bencés és a cisztercita rendek terjesztették el, így került el neve Leleszre is, ahol hidat neveztek el róla.
Ez a sok évszázad áradásait túlélő híd valamikor a 14. században épülhetett, építtetése minden bizonnyal Lelesz másik, igen jeles műemlékegyüttesével, a kolostorral is kapcsolatban áll. A kolostorok föld- és erdőbirtokaik, valamint a helyi jövedelmek mellett a vizek szabdalta vidéken vám és árumegállítási jogaikból, hídpénz szedéséből tartották fenn magukat. A leleszi kolostorhoz közeli Szent Gotthárd híd is ilyen híd lehetett. Az építmény 30 méter hosszú, nagyjából 5 méter széles, vagyis két szekérnyomnyi szélességű, négy boltíves, mindkét végén enyhén szélesített felhajtójú építészeti műemlék. Építőanyaga a közeli Királyhelmec fölé magasodó dombság vulkanikus eredetű szürke andezitje, amelyet lapos darabokra hasítottak az egykori hídépítő mesterek, és szárazon rakták egymásra, külön kötőanyag használata nélkül. A híd műemléki helyreállítására 1994-ben került sor.
A híd névadója
A Lelesz melletti gótikus kőhíd Szent Gotthárd nevét viseli, s a források szerint a messzi Alsó-Európa szerte ismert szent tiszteletét a 19. század elején, egészen pontosan 1802-ben Csehországból újra idetelepedett premontrei barátok hozták magukkal, ők nevezve el a híres szentről a hidat. A cseh barátok a korábban II. József által felszámolt rend helyére költöztek be, és a helyiek számára új hagyományt népszerűsítettek, Szent Gotthárd mellett Nepomuki Szent János kultuszát is elterjesztették. A két szent szobra a források szerint egészen 1848-ig díszítette a hidat, hogy hová tűntek s mi lett velük, azt nem tudni.
Szent Gotthárd Alsó-Bajorországban, Reichersdorfban született, a niederalteichi bencés rendi apátságban tanult, és a források szerint alig 16 évesen már annak apátjává választották. 1022-ben II. Henrik német római császár Hildelsheim egyházmegye püspökének nevezte ki, aki az egyház és a rendi élet megreformálásán dolgozott. Gotthárdot nagy templomépítőként is tisztelik, egyházmegyéjében harminc új templom épült működése alatt. Azt tartják róla a krónikák, hogy elmélyült szerzetesi életet élt, de bölcs derűje mindig beragyogta a környezetét. Korábban Bajorország legnagyobb építőjének és pedagógusának tartották Szent Gotthárdot, aki 1038-ban, püspöki székhelyén hunyt el, az akkori viszonyokhoz képest igen magas kort, 77-78 évet élt meg. II. Ince pápa avatta szentté, tiszteletére lakhelyén bazilikát emeltek, végső nyughelye a hildelsheimi dóm kriptájában található. Tiszteletét egész Európában a bencés és a cisztercita rendek terjesztették el, így került el neve Leleszre is, ahol hidat neveztek el róla.