Orosz László

* Csicser, 1697. december 18. – † Nagyszombat, 1773. július 11. / jezsuita misszionárius, egyetemi tanár ; ; Apja Bercsényi Miklós híveként részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban. Orosz László Kassán végezte középiskolai tanulmányait, 1716-ban belépett a jezsuita rendbe és először a trencséni noviciátusban tanult, majd a nagyszombati egyetemre került, végül Grazban fejezte be tanulmányait. Többször is jelentkezett dél-amerikai missziós szolgálatra, végül 1726-ban kapta meg felettesei engedélyét. Miután hittestvérével, Limp Ferenccel (1695–1768) és másokkal együtt elvégezte a sevillai misszionáriusképzőt, 1728 decemberében hajóra szállt és 1729 áprilisában megérkezett a mai Argentínába. Elöljárói úgy határoztak, hogy Orosz Lászlót a hittérítő munka helyett a córdobai jezsuita egyetemre nevezik ki tanárnak. Itt bölcseletet és hittudományt oktatott, és bár többször kérvényezte, hogy misszionáriusi munkát végezzen, csak arra kapott engedélyt, hogy 1740-ben egy nagyobb ellenőrző körutat tegyen a paraguayi indián missziókban. Ekkor kb. 30 redukciót24 keresett fel. Buenos Airesben az 1740-es évek első felében egy újabb jezsuita kollégiumot alapított. 1746-ban kinevezték a rendtartomány madridi prokurátorává (ügyvivőjévé). 1749-ben több jezsuita tudós társaságában tért vissza Spanyolországból Argentínába. 1764-ben megalapította Argentína első nyomdáját Córdobában. A jezsuita rend betiltására irányuló törekvések eredményeként 1767-ben felszámolták a latin-amerikai jezsuita missziókat és rendtartományokat, a jezsuita hittérítőket kitoloncolták Amerikából. Orosz László is egy zsúfolt vitorlással érkezett meg a spanyolországi Cádiz kikötőjébe, ahol lefogták és börtönbe zárták. Szerencséjére két hónap múlva pártfogói közbenjárására kiszabadult és Nagyszombatban telepedett le, itt is van eltemetve. ; Útközben megállt Bécsben, ahol kihallgatásra jelentkezett Mária Teréziánál és közbenjárását kérte a Spanyolországban börtönbe zárt jezsuita hittérítők kiszabadítása érdekében – sikerrel. Tanári munkája mellett sokat fáradozott az argentin kultúra felvirágoztatásáért, és befejezte azt a nagy művet, amelyet még a XVII. század második felében egyik rendtársa, Nicolás del Techo kezdett el, aki Decades címmel a paraguayi jezsuita rendtartomány történetét dolgozta fel 1685-ig. Orosz megírta az 1685–1750 közötti időszak történetét és még 39 jezsuita hittérítő életrajzát is csatolta mellé. A kéziratot 1746-ban magával vitte Európába és egyik másolatát eljuttatta Nagyszombatba, ahol azt két kötetben 1759-ben adták ki. Amikor Orosz László visszatért Magyarországra elsősorban hittérítő társainak igyekezett segítségére lenni. Megszerkesztette és nyomdakész állapotba hozta a selmecbányai születésű Éder Xavér Ferenc (1727–1772) terjedelmes kéziratát, amely a perui Moxito tartományban végzett misszionáriusi munkája során készült feljegyzéseit tartalmazta. Sajnos a könyv nem jelent meg, csak jóval halála után látott napvilágot belőle egy válogatás.