Esik eső, szép csendesen csepereg

1. Esik eső, szép csendesen csepereg, ; Rózsa Sándor a kocsmába kesereg. ; Kocsmárosné bort hozzon az asztalra, ; Legszebb lányát állítsa ki a posztra. ; ; 2. Édesanyám, én a poszton nem állok, ; Mert ott jönnek a felfegyverzett zsandárok. ; Rózsa Sándor ezt nem vette tréfára, ; Felpattant a kispejlova hátára. ; ; 3. Kispejlova elvitte őt messzire, ; Egészen a Bakony erdő szélére, ; Kispejlova megbotlott egy gödörbe, ; Ott fogták el Rózsa Sándort örökre. ; ; 4. Rózsa Sándor mindig csak azt számlálja, ; Hogy hová lett az ő szép kispejlova. ; Azt feleli rá a csendőrkapitány: ; – Nem ülsz többet, rablóvezér, paripán! ; ; 5. – Megüzenem én a feleségemnek, ; Jól nevelje fel a két gyermekemet: ; Se csikósnak, se bojtárnak ne adja, ; Mert ott csak a rablóságot tanulja.