Amikor én ujoncnak bevonultam
Ének
Amikor én ujoncnak bevonultam, ; A lábamon alig, alig álltam. ; A cakumpaktól úgy fölnevelkedtem, ; Végre öreg honvédhuszár lett belőlem. ; ; Nem ijeszt meg engem már a szemle, ; Kihúzom a kardom a díszmönetre. ; Úgy belenézek a százados szemébe, ; Szíve meghasad az örömébe.