A bárólány és a juhászlegény (Arra alá az endrődi határba)

Arra alá az endrődi határba, ; Öreg nyárfa kivirágzott magába, ; Öreg nyárfa kivirágzott magába, ; Juhász lëgény furujázik alatta. ; ; Éjfél után kettőt ütött az óra, ; De még mindig szépen szól a furuja. ; Furujaszó felhangzik a kastéjba, ; Kinyílik a hálószoba ablaka. ; ; Kinyílik a hálószoba ablaka, ; Kökényszëmű bárólány néz ki rajta. ; Szép Mariska juhásznénak nëm való, ; Gyënge lábát fölböködi a tarló. ; ; Szendrő báró ha fëlül a lovára, ; Végig vágtat az endrődi határba. ; Megkérdëzi legöregëbb juhászát, ; Nem-ë látta Szendrő báró lejányát. ; ; – Nëm láttam én báró uram, ha mondom, ; Két hét óta, juhászlegényt së láttam. ; Véle mënt el a nagyságos kisasszony, ; Két hét óta egyikőkët së látom. ; ; Szendrő báró hintót küld a lányáér, ; Kilenc csëndőrt meg a juhász legényér. ; Elől jön a kis Mariska hintóba, ; Utána a juhász legény békjóba. ; ; Arra alá azt a nagy fát faragják, ; Amejre a juhász legényt akasszák. ; Fújja a szél gyolcsingének bő ujját, ; Más öleli juhász legény babáját. ; ; Szép Endrődön végigmënni nëm merëk, ; Mind azt mondják, feketë gyászt viselëk. ; Fekëtë gyász, de fehér a zsebkëndőm, ; Juhász legény volt az első szeretőm.