Öngyilkos szeretőgyilkos (Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti)

Szabó Gyula Horvát Jolánt szereti, ; De az anyja nëm engedi elvënni. ; -- Mëgállj Jolán, mit fogunk cselekëdni, ; Ha az anyád nëm engëdëtt elvënni. ; ; Szabó Gyula ëgy vasárnap délután, ; Találkozott Jolánkával az utcán. ; – Gyerë Jolán az erdőbë sétálnyi, ; Maj mëglátod, virágot fogunk szëdnyi. ; ; Mikor aztán kiértek az erdőbë, ; De nëm azért, hogy virágot szëdjenëk. ; – Hanëm azér, hogy të ne légy a másé, ; Itt halunk mëg, mind a kettën egymásér. ; ; Akkor Jolán lëtérgyepëlt elébe, ; Kérte Gyulát, në öljë mëg merőbë. ; De a gyilkos nëm hallgatott szavára, ; Földhöz vágta, rálépëtt a nyakára. ; ; A két kezét össze-vissza vagdosta, ; A fejit is a nyakától lëvágta. ; Borotvával metszëtte ki a szívét, ; Úgy kísérte másvilágra a szegínyt. ; ; Ezërnyolcszáz kilëncvënnyolcadik évbë, ; Kilënc kislány fëlöltözött fehérbë. ; Gyász koszorút kötöttek a fejükrë, ; Úgy kísérték Jolánt a temetőbë.