Öngyilkos szeretőgyilkos (Somogy megye nyíregyházi nagy erdő)

Somogy mëgye, nyírëgyházi nagy erdő, ; Vérrel van ott csöpögtëtve a mező, ; Súg az eső, suttog a szél szüntelën, ; Jaj, istenëm, mirë visz a szerelëm. ; ; Szabó Gyula Horvát Jolánt szerettë, ; De a Jolán szülei nem engedték, ; - Várj csak Jolán, ha nëm hagynak szerëtni, ; Maj mëglátod mit fogok cselekëdni. ; ; Szabó Gyula ëgy vasárnap délután, ; Jolánkával találkozott az utcán, ; Hítta őtet a mezőre sétálni, ; Virágokat gyöngykoszorúba fűzni. ; ; Mikor aztán kiértek a mezőre, ; -- Szép csëndësen üljünk le hát a földre, ; De a gyilkos nëm hallgatott szavára, ; Földhöz vágta, rálépëtta nyakára. ; ; Kezét- lábát össze-vissza vagdosta, ; A fejét meg a nyakától elvágta, ; Borotvával metszetti ki a szívét, ; Úgy kísérte másvilágra emlékét. ; ; Mikor ezt a Jolán anyja mëgtrudta, ; A két kezét feje fölé kulcsolta: ; -- Verd mëg Isten azt a rossz édsanyát, ; Ki nëm hagyja szëerëtni a lejányáűt. ; ; Október hó huszonnyolcadik napján, ; Gyászruhába felöltözött sok kislány, ; Gyöngykoszorút szëdtek Jolán fejére, ; Úgy kísérték Jolánkát a sírkertbe.