Ó Mária tekints le az égből

1. Ó, Mária tekints le az égből, ; Nézd a könnyek, mér hull sok szemekből. ; Zokog a bús özvegy és az árva, ; Mert a bánat szívükbe van zárva. ; Ó ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 2. Gyászba borult az özvegy élete, ; Zokogva jár a temetőkertbe. ; Sírva borul férje gyászhantjára, ; Szíve majd meghasad fájdalmába. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 3. Midőn záporkönnyeit kisírta, ; A temetőből búsan tér haza. ; De szívében megújul a bánat, ; Mert látja az atyátlan árvákat. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 4. Nincs szomorúbb az árva életnél, ; Jaj, mert nincs több édesanya egynél. ; Ha ezt az egyet is elvesztette, ; Ráborul a fájdalom tengere. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 5. Nagy a világ, se hossza, se vége, ; De az árva nem lel nyugtot benne. ; Zokogva sír a zárt ajtók mellett, ; De nem talál könyörülő szívet. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 6. Jajszavakkal keresi szülőét, ; Ki oly forrón szerette gyermekét. ; Jaj, de azok a szerető szívek, ; Sír ölébe meghalva pihennek! ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 7. Kimegyen a gyász temetőkertbe, ; Odavezeti gyászoló szíve. ; Zokogva leroskad a sírdombra, ; Mint ősszel a hervadó fák lombja. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 8. Kelj fel szülőm, így szól fájdalmába, ; Kelj fel árva gyászos jajszavára. ; Csak még egyszer tárd ki karjaidat, ; Öleld meg szomorú, bús árvádat. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 9. Vagy bocsáss le engemet is hozzá, ; Hagy csókolhassam meg hideg orcát. ; És ha melléd lenyugszom a sírba, ; Bús gyermeked nem lesz többé árva. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 10. Jaj, de csöndes, jaj, de néma a sír, ; Nem hallja meg az árvát, bárhogy sír. ; Hiába omlanak alám könnyek, ; Nem adja vissza a jó szülőket. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 11. Ám de az vigasztaljon titeket, ; Hogy halál nélkül nincs örök élet. ; Azt mondja egy égi bíztató szó, ; Hogy a mennyek útja a koporsó. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja. ; ; 12. A mennyország egy oly boldog haza, ; Ahol nem jut senki árvaságra. ; Amily keserű itt az elválás, ; Oly édes lesz ott a viszontlátás. ; Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária, ; Szomorú árváknak édesanyja.