Életëmnek a legszëbb korába’

1. Életëmnek a legszëbb korába’ ; Lëdöntött a halál koporsóba. ; Nëm kíméltë fiatal életëm, ; Mérges nyilát szívëmbë lövettë. ; ; 2. Életëmnek rózsaszín hajnalán, ; Élveztëm annak mindëgyik napját. ; Dë, ha talán olykor eltévedtëm, ; Bocsáss mëg értë édës Istenëm. ; ; 3. Jó szüleim, kedvës testvéreim, ; Barátaim és kedvës rokonim, ; Lépjetëk közelebb koporsómhoz, ; Nëmsokára síromba këll szállnom. ; ; 4. Készën várja az égi nyoszolya, ; Temetőbën mëg van ásva sírja. ; Porba hullott véle ifjúsága, ; Fëltámada trombita szavára. ; ; 5. Gyászpompával van fëlékesítvë, ; Vőlegényi bokrétával tűzvë. ; Vőlegényi, dë bús a lakodalom, ; Várja őtit az égi mënyasszony. ; ; 6. Kísérő zene a gyászharangszó, ; Búcsúztató az anyai jajszó. ; Zokogva borul a koporsóra, ; Melyben nyugszik szerelmes magzatja. ; ; 7. Szëmfedődnëk mindëgyik sarkára ; Ëgy-ëgy könnyharmat csëppel van írva, ; Hogy majd ëgykor viszontlátjuk ëgymást, ; Ha eljön a boldog fëltámadás. ; ; 8. Istenëmet én mindig szerettem, ; Visszaadom most nëki életëm, ; Sírba száll velem az ifjúságom, ; Ott lësz az én örök boldogságom. ; ; 9. Barátaim, akik ëljöttetëk, ; Rólam soha në feledkëzzetëk. ; Hogy majd az égi lakodalomba ; Részt vëhessünk a szép mënnyországba. ; Bátran mëgyëk hát Jézus elébë,   - a 3. sor dallamára ; Sírom fëlëtt az ő szënt kërësztje.  - a 4. sor dallamára