Ám de a kovácsnak

Mária ott kért vóna szállást, hogy az a rokona, nohát odamegyen. No, de úgy mondta a kovács, hogy az én szép szobáim mind el van foglalva. ; ; 1. – Ám de a kovácsnak egy ; Vak kezetlen lánya, ; Máriának mondta, ; Mënj az istállóba. ; ; No oszt akkor elmënt Mária, ott mëgszülte a fiát, mikor: ; ; 2. – A kovácsnak vak lánya ; Rólad gondoskodik, ; Jól tudom magamról, ; Ápolás jól ësik. ; ; Mikor Mária mëgszülte a fiát, Mária mondta nëki: ; ; 3. – Hajolj lë të lejány, ; Vëdd fël gyermëkëmët, ; (Nëm tudom, hogy van...) ; ; No aztán nëm akart a jány lëhajolni, azt monda, hogy: ; ; 4. – Lëhajolnék, jaj, dë ; Fájdalom, nëm látok, ; Nincs kezëm, magzatod ; Fëlvënni nëm tudom. ; ; 5. Lëhajolt a leány, ; Kinyíltak szëmei, ; Kinyíltak karjai, ; Jézuskát öleli. ; ; Oszt amikor visszamënt, mondta az apjának: ; ; 6. – Látod édësapám, ; Të nagy gazdag kovács, ; A szűz Máriának ; Mért nëm adtá szállást? ; ; 7. – Jaj, ha tudtam volna ; A legszëbb szobámba ; Adtam volna szállást, ; Nëki a számára. ; ; Ennyit tudok belőle, így fejből...