Zsinagóga
Épület, építmény
Trencsénben, az azonos nevű megye székhelyén a zsidóság a 17-18. században jelent meg nagyobb számban. Morvaországból menekültek ide az ottani zsidóüldözések elől. A város falain kívül, annak szomszédságában telepedtek meg – ez a terület mára a történelmi belváros részévé lett. Létszámuk a 19. század utolsó harmadára elérte a város lakosságának mintegy egynegyedét. Az 1868-69-es budapesti zsidó kongresszus után a trencséni zsidók a status quo ante irányzathoz csatlakoztak. Az 1944-es holokausztot a közösségnek csupán mintegy ötöde élte túl. Ma alig tucatnyian alkotják a trencséni hívő zsidóságot. ; A város mai, a történelmi belváros egyik terén álló, igen látványos zsinagógát 1913-ban szentelték fel. Tervezője a berlini iskolázottságú építészmérnök, Richard Scheibner volt. Stílusában keverednek a bizánci és a szecessziós elemek a korabeli legmodernebb építészeti irányzatokkal. Az alkotó igyekezett a lehető leginkább minimalizálni a külső díszítő elemeket, miközben megőrizte a klasszikus, monumentális formákat. A tengelyszimmetrikus, kb. négyzetes alaprajzú épületnek minden irányban egyenrangú kialakítású homlokzatai vannak. Legdominánsabb eleme egy óriási, fémlemezzel fedett kupola, amely a ház központi része, a templomtér fölé borul. A zsinagóga eredeti berendezése 1945 után elpusztult. Felvételek tanúsága szerint a belső tér falát teljes terjedelmében festmények díszítették, melyek közül ma csak a kupola festményei láthatóak. A négyzet alakú templomtér 3 oldalán – a női hívek helyeként – vasbeton konzolokon nyugvó emeleti karzatok nyúlnak be a térbe. A monumentális fehérre meszelt térbe így – a kupola mellett – a templom díszes üvegablakai visznek szín. ; A zsinagóga ma – teljes felújítását követően – modern művészeti kiállítóhelyként üzemel. Hátsó részében egy kis méretű zsidó imahelyet alakítottak ki. Az épület része a Szlovákia zsidó örökségét bemutató kulturális útnak.