Zsigárdi református templom

A községben már a régi időkben állt a református oratórium, vagy templom, ezeket azonban a sellyei jezsuiták vagy a peredi katolikusok mindig lerombolták. II. József türelmi rendeletének kiadása után a helyi reformátusok 1784-ben ideiglenes imaházat építettek a Tanító István és Róka István által adományozott telken, majd hamarosan református templom építésébe kezdtek a türelmi rendelet nyomán, mely 1785-ben el is készült. Klasszicista, harang nélküli, homloklapos templom volt, 1833-ban építettek rá tornyot (a bejárat ajtófél boltozatkörén levő feljegyzés szerint: Zs. R. EKKL. Epit 1833). Később csak javításokat végeztek rajta, majd 1931-ben Baracz Gyula építész Tóth Ferenc komáromi építési irodájának tervei alapján átépítette a templomot. Egyenes záródású építmény a homloklapban épített toronnyal, a harang alatt találjuk a bejárati portált előtérrel. A templom mennyezete sík. A három tengelyű főhomlokzaton párkányfejes pilaszterpár van, ezekre támaszkodik a falazott csúcs, közepén a toronnyal. A templomban két oszlopra támaszkodó protestáns empóra látható. A berendezés a templom építésének korából való, figyelemre méltó a virágfüzér díszítésű klasszicista szószék. A klasszicista keresztelőmedence a 18. század végén készült. A II. világháború áldozatainak emléktábláján 24 név szerepel, mely szintén a templomban található. Az orgonát 1941-ben Rieger Ottó budapesti orgonagyára készítette. Nagyon szép a neoklasszicista sípszekrénye. A toronyban három harang van. A nagyharangot Isten nagyobb dicsőségére a torony megépítésének 100. évfordulójakor a református dalárda kezdeményezésére 1933-ban öntették a zsigárdi hívők a kisgejügi Egeri Ferenc cégében, Kalitza László lelkész, valamint Udvaros Zsigmond és Tóth Gusztáv gondnok idejében. A középső harangot 1921-ben Szalay Zsigmond és a zsigárdi reformátusok készíttették a Fischer testvéreknél. A kisharang Nagyszombatban, Carolus Filgharande műhelyében készült Bányai Sándor lelkész tevékenysége idején. ; A szájhagyomány szerint a templom közelében nyugszik egy orosz tábornok és egy katona, akik 1849-ben a zsigárdi ütközetben estek el. Szintén a szájhagyomány szerint (Ambrus Ilona), amikor az emlékmű épült, a templom előtt csontjaikat kihantolták és az emlékmű alapzata alá temették. ; ; A református egyház lelkészei: ; 1. Böszörményi Bányai Sándor 1787–1815 ; 2. Pázmány István 1815–1816 ; 3. Lakó István 1816–1830 ; 4. Zsemje Károly 1830–1857 ; 5. Zsemje Miklós 1857–1873 ; 6. Csík Péter 1873–1882 ; 7. Karácsonyi Ferenc 1882–1883 ; 8. Papp Elek 1883–1898 ; 9. Gálfi Géza 1898–1899 ; 10. Csiba Imre 1899–1900 ; 11. Soós János 1900–1928 ; 12. Kalitza László 1928-1929 ; 13. Kosár István 1929–1930 ; 14. Kalitza László 1930–1957 ; 15. Nagy Sándor 1957–1958 ; 16. Kacz Ferencz 1958–1973 ; 17. Mikó Jenő 1973–1981 ; 18. Iván István 1981-től napjainkig