Zsedényi Ede nyughelye

Lőcsei Zsedényi Ede (szül. Pfannschmidt Ede, Lőcse, 1804. március 21. – Budapest, 1879. február 20.) politikus, országgyűlési követ, majd képviselő, evangélikus egyházkerületi felügyelő. ; Cipszer családba született, egyik őse még német birodalmi nemesként települt át Magyarországra, az egykori Szepes vármegye területére, ahol hamar a megye egyik legtekintélyesebb protestáns családja lettek. Őse 1649-ben III. Ferdinándtól lőcsei előnévvel kapott magyar nemességet. ; Ede tanulmányainak elvégzése után politikai pályára lépett. Nevét szélesebb családjával együtt 1824-ben magyarosította Pfannschmidtről Zsedényire. 1833-tól Szepes vármegye kormánypárti követe, az 1839-1840-iki országgyűlésen pedig vezére is volt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során ókonzervatív álláspontra helyezkedett és az udvarral maradt, 1848-ban, mint miniszteri tanácsos V. Ferdinánd királyt elkísérte Innsbruckba. Egy ideig annyira ókonzervatív (avagy „47-es”) magatartást tanúsított, hogy még azt a március 20-i levelet is ellenjegyezte, amellyel az alkotmányos vívmányok helyett Bécsből a nemzetnek kedveskedni akartak. ; Batthyány Lajos perének 1849. augusztus 16-án kezdődött főtárgyalásán Zsedényi a volt miniszterelnök mellett tanúskodott, ám - hiába ismerték őt a császárhoz lojális, tehát Batthyány mellett nem elfogult emberként -, ez nem változtatott az ítéleten. Josip Jelačić szereplése és a kamarilla vitatható intézkedései azonban csakhamar kiábrándították őt az udvari pártba vetett hitéből és visszavonulásra késztették. Az eseményeket akkor is, később is figyelemmel kísérte, a protestánsok autonómiája érdekében jelentős tevékenységet fejtett ki. A tiszai evangélikus egyházkerület késmárki gyűlésén erélyesen tiltakozott az 1859-es protestáns pátens ellen, amely fellépéséért az abszolút hatalom törvény elé állította és több havi fogságra ítélte. Az eset egyúttal országos hírnevet is hozott a számára. A pátens visszavonása után a tiszai egyházkerület megválasztotta egyházkerületi felügyelőnek, Máday Károly szuperintendens elnöktársaként. Ezt a tisztségét egészen 1875-ig töltötte be. ; 1860-ban ennek ellenére ismét munkát vállalt a kancellárián, ahol Vay Miklós visszavonulásával ő is otthagyta állását. Csak a kiegyezés után tűnt fel ismét a parlamentben, eleinte a Deák-párt, majd a fúzió után már, mint a Szabadelvű Párt tagja. 1875-ben összeveszett a Zeneakadémia akkori elnökével, Liszt Ferenccel, a parlamentben a híres zeneszerző ellen interpellált, mint a pénzügyi bizottság tagja. A vitát követően a Zenészeti Lapokban így írtak az esetről: „Soha még a parlamentben oly botrányos, primitív és annak szellemi szupremáciáját érzékenyebben sértő nyilatkozatok nem történtek...". ; Közmondássá vált takarékosságával szerzett jelentékeny vagyonát evangélikus egyházi és iskolai célokra fordította. Értékes könyvtárát a Lőcsei egyházközségre hagyta. ; Egyik rokona, Zsedényi Béla szintén politikus lett, 1944-1945-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke volt, majd 1947-ig országgyűlési képviselő. ; Művei: ; - Szepes megye országgyűlési követének beszéde (Lőcse, 1844) ; - Ungarns Gegenwart (Wien, 1850) ; - Die Verantwortlichkeit des Ministeriums und Ungarns Zustände (Wien, 1851) ; - Vertheidigungs-Rede (London, 1860) ; ; Zsedényi Ede halála után a Vasárnapi Ujság 1879. február 23-án megjelent számának címoldalán így emlékeznek róla: ; ; A képviselőháznak halottja van, legidösb s legtiszteltebb tagjai egyike, - Zsedényi Ede, huzamosb gyöngélkedés s pár heti sulyosb betegség után e hó 20-án d. e. 1/2 10 órakor élete 77-ik évében elhunyt. A ház, a mint e hirt vette, 11 órakor azonnal felfüggesztette tanácskozását, ezzel akarván az első perczben mindjárt kifejezést adni méltó fájdalmának. ; Méltó fájdalmának, valóban, mert az elhunytban közéletünknek egy igen régi, tehetségeinél, jelleménél, tevékenységénél, önzetlenségénél fogva egyaránt, állandóan tisztelt alakja lépett le az élet színpadáról. Zsedényi Ede, Szepesmegye nagyhirü konzervatív követe a pozsonyi rendi országgyűléseken, Deák Ferencz barátja és pártfele az 1865 ótai képviselőházakban, a szabadelvű párt nagy tehetségű tagja s a pénzügyekben tekintély és a pénzügyi bizottság elnöke az utóbbi országgyűléseken, a takarékosság elvének nagy hirdetője szóval és tettel, a mocsoktalan jellemű ember és hazafi minden téren s élete minden szakában: csakugyan méltó volt a tiszteletre, mely életében környezé s a fájdalomra, mely ravatala fölött nyilatkozik. ; S e fájdalom benyomása alatt annál kevésbbé vállalkozunk arra, hogy élete és közpályája részletes és kimerítő képét adjuk, - mert - erre már életében is volt alkalmunk. Lapunkban néhány évvel ezelőtt (1875. évi 43. szám) adtuk arczképét és életrajzát, melyhez tőle magától nyertük akkor az adatokat, s csak a múlt évben, országgyűlési képeink során ismételve emlékeztünk róla. Utasítjuk olvasóinkat e közleményekre, s itt csak néhány vázlatos vonást állítunk össze az elhunyt jellemképéből. ; Zsedényi (családi nevén Pfannschmied) Ede evangélikus szülőktől, Lőcsén a Szepességben született, és szepesi s evangélikus jellegét soha sem tagadta meg. Szülő megyéjét, illetőleg annak egyik kerületét képviselte az 1832 /6-ki ország- * 1875. évi országgyűlés óta minden országgyűlésen, e megyében töltötte, hivatali s közügyektől szabad napjait és heteit mindig, s élete végéig legállandóbb alakja maradt a Kárpát-bérczektől őrzött fennsík, a tátrafüredi fürdő és hegyi táj, a bérezi tók és fenyvesek vadregényes vidékének, hol mindenki ismerte s atyjául tekintette a nemes szivü, kedélyben örök ifjú, testben edzett és kitartó veteránt. Megyéje érdekeit soha nem feledte a haza érdekei mellett, s azokkal mindig tudta egyeztetni és Szepes méltán nézett mint érdekei őrére s mint büszkeségére és szemefényére reá. Egyházának ép oly hü fia, s egyik legerősebb oszlopa volt mindig. Szelleme annak emlőin izmosodott: kizárólag protestáns intézetekben tanulva - csupán a jogot a pozsonyi kir. akadémián - élete végéig meg volt győződve, hogy a protestáns tanrendszer és iskolák a legjobbak a világon, vagy legalább hazánkban. E meggyőződésben őrizte és védte a protestáns egyházi autonómia mellett az iskolai autonómiát is s abból, egy vonás kevés, annyit sem volt hajlandó föladni vagy az állam kezébe átereszteni. Életének egyik elévülhetetlen fényű emléke s egyik forduló pontja egyszersmind, az 1859-diki pátens által megtámadott protestáns autonómia védelme s érette vívott szívós küzdelem, mely őt magát is a börtönön át vezette a diadalra. S ez, Zsedényire nézve annál többet jelent, mert ő nyugalmazott udvari tanácsos volt, a ki először czimétől, rangjától és nyugdijától fosztatott meg s ugy ítéltetett börtönre. Hazánkban - könnyen megfogható okokból - régebb és ujabban szokás volt a katholikus és a konzervatív irányokat s velleitásokat azonosítani, de Zsedényi mint konzervatív sem tagadta meg protestánsságát s mikor a kettő nem fért össze, a konzervatívot és az udvari embert áldozta fel a protestánsnak, s az anyagi érdekek iránt különös érzékkel bíró, a pénzt és vagyont kétségkívül szerető, a saját személyét illetőleg fukarságig takarékos ember: ezt a tekintetet is habozás nélkül feláldozta vallásos meggyőződésének. ; Különben ő a vagyont nem magának gyűjtötte, frugális élete, szigorú spártai jelleme, nagyon keveset kivánt nemcsak a sybarita élvekből, de még a kényelem közönséges követelményeiből sem, tulságig egyszerű és költségtelen ruhában, szegényes külsővel, fénytelen háztartással szaporította évről évre növekedő vagyonát. Családjának sem, — mert végig nőtlen maradt s egyenes utódok nem vártak dús örökséget tőle. De hogy nem volt a pénzt a pénzért vakon szerető zsugori, nagyszerű áldozatokkal bizonyította be már életében. Nem egyszeri fellobbanással, hanem évről évre rendszerint, mint a tiszai enyházkerület felügyelője (világi elnöke) előbb, majd mint a magyarországi evang. egyház egyetemes főfelügyelője, minden évi gyűlésen azzal fejezte be, a protestáns érdekekért buzgó elnöki beszédét, hogy most két, majd négy, most tiz, majd húsz ezer forint alapítványt tett le, a kerület asztalára, mindig az egyház és iskola azon idő szerint legégetőbb szükségeinek egyhitésére vagy fedezésére szánva, papi és tanítói gyámintézeteknek, szegény tanítók segélypénztárának, egyes közép vagy felső tanintézeteknek, szegény egyházaknak stb. Bölcs takarékossággal, a közügy számára gyűjtött vagyont, s hiszszük, hogy végrendelete méltóan fogja megkoronázni eddigi, már is fényes áldozatai sorát. ; Politikai pályája változatosb volt, két fő részre oszló, de lényegében nem ellentétes s önmagával nem következetlen. A pozsonyi országgyűlések fényes tehetségű, éles dialektikájú szónoka, ki a társaságban mint gavallér és előtánczos örvendett közkedveltségnek s a szószéken a szabadelvű reform-iránynyal szemben konzervatív szellemben hirdette a régi magyar alkotmány tanait, annyi észszel s a meggyőződés oly őszinteségével, hogy tőle a becsülést ellenfelei sem tagadhatták meg, sőt rokonszenvüket sem, - midőn később udvari hivatalt vállalt, mindenki tudta, hogy nem a szabadelvűek padjairól adta el magát, hanem meggyőződéseit követte. 1848 s ami azután következett, őt is igen sokból kiábrándította, s az 1859-diki pátens befejezte rajta a térítés munkáját. Ugy hogy mikor 1860-ban a konzervatív államférfiak vették át az alkotmányhoz (akkor ugy gondolták: a régi magyar alkotmányhoz) visszatérés áthidalásának a föladatát, Zsedényi Ede nem akart részt venni ebben a munkában, megvált régi elvtársaitól, s határozottan és tartalék nélkül Deák Ferenezhez csatlakozott. Oldalánál maradt 1865—6-ban is, mikor Majláth, Sennyei, Apponyi és Bartal még egy utolsó kísérletet tettek az ,,opportunitás" politikájával, s mint a Deákpárt rendületlenül hű tagja érte meg az alkotmány helyreállításának örömét 1867-ben. Azóta folyvást e párt kebelében maradt, s a volt balközéppel való egyesüléskor ő is a szabadelvű pártba lépett be. Volt elég panasza a kormányzat ellen, kivált pénzügyi aggályai, mameluk soha sem volt s a pazarlás és könnyelmű gazdálkodás ellen óva intett mindig, milliókban és garasokban tudott s akart gazdálkodni, a vén „Sparmeistert" meg is unták, ki is nevették néha, de ő azért nem tágított s vajha meghallgatták volna! ; Most végre tágított ő is. Utoljára a pénzügyi bizottság elnöki székén láttuk, a mostani költségvetés tárgyalásakor. Testben, lélekben megtörve, megaggva — de buzgólkodva még a takarékosság s munkásság elveiért. ; Elhallgatott. S szavát nem emeli fel többé, óva, intve! Legyen neve, emléke, sokáig eleven még a padokon, melyekről közel ötven év óta hangzik erélyes szava! S legyen példa a munkásságban, takarékosságban, meggyőződésben és hazafiságban, sokáig, nemzedékeken át. ; A meglehetősen rossz állapotban levő Okolicsányi-Zsedényi, és Pfannschmiedt családok kriptáját a temető IV. szektorában találhatjuk meg.