Vágai pukancisok

Vágai pukancisok ; ; Minden falunak van valamilyen csalhatatlan ismertetőjele és sajátsága. A környező mátyusföldi községek közül a kajaliak lólopók, de lavkók, lafkók is (olajos lafkó = olajos, sós, négyszer hajtogatott kelt tésztából készült kalács), a királyfaiak morványok, a taksonyiak tökmagosok, a mácsédiak kásások, kanyok és még sorolhatnánk tovább. ; Mi, vágaiak, a XX. század végéig a pattogatott kukorica (Vágán pukancinak, pukancónak hívták) termesztéséről és árusításáról voltunk híresek. A magasabb szintű megélhetést ennek az eledelnek az árusítása biztosította már régóta. Ezért is hívták mindenhol a szorgalmas vágaiakat pukancisoknak. ; A helyi szájhagyomán szerint: Kolumbusz Kristóf, az amerikai kontinens felfedezője 1492-ben, az addig ismeretlen kontinens feltérképezése és kolonizálása alatt is vágaiaktól vett pattogatott kukoricát, akik akkor, ott, már hosszú idók óta árulták... ; A hosszú szemű fehér kukorica (Vágán cverglinek hívták) termesztésével sok munka járt, de az itteni lakosoknak a földhöz való ragaszkodása a megmaradás záloga is volt egyben. Köztudott az is, hogy a Vág folyó ölelte községi szántóterület jó minőségű termőtalajok közé tartozik. ; A kukoricavetés legkedvezőbb idejét az itteni hagyomány is Szent György napja (április 24) körülre teszi. Május elejére mindig igyekeztek elkészülni a vetéssel. A termékeny, sík határban majd következett a kukorica kapálása. A kapálás célja a gyomtalanítás és a talajlazítás volt. Utána jött a fattyazás, ami a mellékhajtások eltávolítását jelentette, mert elszívták a főhajtástól a tápanyagokat. Majd bizonyos idő után ismét kapálás és sarabolás következett. A kapálás 8-15 cm mélyen lazítja meg a talajt és ezzel elősegíti a talaj levegősítését és a gyökerek növekedését, a növények fejlődését. A sarabolás csak a talaj felszínét porhanyítja meg, irtja a gyomokat és segít megőrizni a talajban levő vízkészletet. Ezután ismét kapálás következett. A természet maga gondoskodott a napfényről és az öntözésről is. ; A vágai búcsú a Szent Mihály arkangyal ünnepét követő vasárnap van megtartva, s a termés betakarítására általában Szent Mihály napja (szeptember 29) után került sor. A kukoricatöréskor csuhéval együtt tördelték le a csöveket, s a fűzfából készült kétfülű fonott kosarakba rakták. Amelyeket a régi időkben lovasszekérre (később teherautóra) rakva hazaszállítottak. Ehhez a betakarítási módhoz mindenütt szórakozás jellegű társasmunka, a kukoricafosztás kapcsolódott. Esténként az összegyűlt rokonok, szomszédok, ismerősök egymást kisegítve, a kukoricacsöveket közös munkával tisztították meg a levéltől. A közösen végzett munka jó alkalom volt a beszélgetésre, mesemondásra, játékos évődésre, dalolásra, találós kérdések megfejtésére, a gyermekek legnagyobb örömére. Néhány levelet azért hagytak a kukoricacsöveken, mert az összefogott levelekből csomót kötöttek, amit fűzfavesszővel szépen átfontak, s így felhordták a padlásra. A cserép és a cserépléc közé szúrt fűzfavesszőn lógó, csomóba font kukoricacsöveket (10 - 20 darab) így szárították késő tavaszig. A szárítás után a kukoricacső morzsolása és a kukoricaszemek áttisztítása következett, amit a XX. század második felében már gépek segítségével végeztek el. ; A jól megszárított kukoricaszemeket rostán, nyílt tűz felett kipattogatták, a ki nem pattogatott kukoricát (Vágán sulkónak hívták) a gyermekek szívesen elropogtatták a fogaik között. Régen, a tűzhöz akácfát (Vágán agacsnak hívták) használtak, ez adta a finomabb ízt a kedvelt csemegének. A múlt század második felében még szinte minden vágai családi házban volt egy ilyen csúzligumin (vagy láncon) lógó rosta, s a községben elképzelhetetlen volt egy labdarúgó mérkőzés pukanciárus nélkül. Az otthon kipattogatott, friss pattogatott kukoricát nagy fehér batyúba kötötték, amit felerősítettek a kerékpár hátsó csomagtartójára (Vágán saraglának hívták), majd így, kerékpáron közlekedve, a szélrózsa minden irányába kínálni, árulni kezdték a friss portékájukat. Minden családnak megvolt az árusítási helye az országban. Később a kerékpárt már a személyautó helyettesítette. ; Megtörtént, hogy egy esős délután, a Csallóköz valamelyik településének az út menti pajtájában véletlenül találkoztak, a fura ragadványnevekkel rendelkező következő kilenc, vágai kerékpáros pukanciárusok: Csúcsi, Csucsár, Oka, Búvár, Bóhás, Obluda, Spalek, Örzse Lajó és Kecske Lajosa. ; ; Emlékeztetőül néhány település és nagyobb város (a lista nem teljes) az akkori Csehszlovákiából, ahol a XX. század végén vágaiak árulták a finom pattogatott kukoricát: ; ; Bakó Sándor családja – Pozsony (Bratislava) ; Czakó Mária családja – Galgóc (Hlohovec), Pöstyén (Piešťany) ; Czakó Sándor családja – Nagytapolcsány (Topolčany), Slušovice ; Dubnicska Ilona családja – Zsarnóca (Žarnovica) ; Éliás Julianna családja – Aranyosmarót (Zlaté Moravce), Galgóc (Hlohovec) ; Farkas Sándor családja – Sároseperjes (Prešov), Trutnov ; Forró Borbála családja – Ostrava ; Forró Dániel családja – Vágfarkasd (Vlčany), Negyed (Neded), Zsigárd (Žihárec), Pered (Tešedíkovo) ; Forró Ferenc családja – Felsődiós (Horné Orešany), Nádszeg (Trstice) ; Forró István családja – Nagymácséd (Veľká Mača), Kismácséd (Malá Mača), Gány (Gáň) ; Forró István és Társa – Kassa (Košice ; Forró János családja – Kassa (Košice) ; Forró Julianna családja – Ostrava ; Forró Klára családja – Kassa (Košice) ; Forró Lajos családja – Nádszeg (Trstice) ; Forró László családja – Komárom (Komárno), Dunaszerdahely (Dunajská Streda) ; Forró Milan családja – Karviná ; Forró Tibor családja – Vízkelet (Čierny Brod), Hidaskürt (Mostová) ; Fördős Ferenc családja – Zsolna ((Žilina), Bán (Bánovce), Csaca (Čadca) ; Greznár Erzsébet családja – Pöstyén (Piešťany) ; Horváth Ilona családja – Pozsony (Bratislava), Zsolna (Žilina), Turócszentmárton (Martin), Privigye (Prievidza) ; Jalsovszky Ernesztína családja – Galgóc (Hlohovec), Vágújhely (Nové Mesto nad Váhom), Pöstyén (Pieštany) ; Jalsovszky Ilona családja – Nagytapolcsány (Topolčany), Nyitra (Nitra) ; Jalsovszky József családja – Párkány (Štúrovo), Pozsonyeperjes (Jahodná), Vágfarkasd (Vlčany) ; Józsa István és Társa – Rozsnyó (Rožnava), Ostrava, Znojmo, České Budejovice, Vranovská přehrada ; Kamenár Ilona családja – Příbram, Ostrov nad Ohří ; Kamenár László családja – Simony (Partizánske), Nyitraperjés (Duchonka-vodná nádrž) ; Karácsony Erzsébet családja – Nyitrabánya, (Handlová) ; Karácsony József családja – Zobordarázs (Dražovce), Sarlókajsza (Lužianky) ; Kotrba Julianna családja – Diószeg (Sládkovičovo) ; Kozmér Gizella családja – Pozsony (Bratislava) ; Kozmér Mária családja – Dunaszerdahely (Dunajská Streda), Somorja (Šamorín), Pozsony (Bratislava) ; Kubica Zsigmond családja – Jóka (Jelka), Hidaskürt (Mostová), Jattó (Jatov) ; Lukács Gyula családja – Vágfarkasd (Vlčany), Nagyszombat (Trnava) ; Majerník Lajos családja – Privigye (Prievidza), Bajmóc (Bojnice) ; Merva János családja – Havířov ; Mészáros Frigyes és testvére – Nagykürtös (Velký Krtíš) ; Rampák Gyula családja – Nádszeg (Trstice), Galgóc (Hlohovec) ; Recht István családja – Lipótvár (Leopoldov), Majtény (Majcichov), Vágvörösvár (Červeník) ; Répa József családja – Pozsony (Bratislava) ; Sercel József családja – Galgóc (Hlohovec), Gidrafa (Budmerice), Ottóvölgy (Dolany), Tótdiós (Orešany) ; Simkó Jolán családja – Sároseperjes (Prešov) ; Szabó János családja – Brünn (Brno) ; Szabó József családja – Nagyszombat (Trnava) ; Szabó Julianna családja – Prága (Praha), Ostrava, Havířov, Most ; Szlízs Margit családja – Mariánské Lázně ; Takács János családja – Dunaszerdahely (Dunajská Streda) ; Takács József családja – Galgóc (Hlohovec) ; Takács Mihály családja – Olmütz (Olomouc), Karviná, Šumperk, Opava ; Turza Ferenc családja – Trencsén (Trenčín) ; Vedrődi Tivadar családja – Karlovy Vary ; Zsákovics István családja – Nemeskajal (Kajal), Vágsellye (Šaľa), Szered (Sereď), Vágpatta (Pata) ; ; Ide kívánkozik még egy történet: Az 1980-as években levelet hozott a postás a Vágai Helyi Nemzeti Bizottságra (a mai Községi Hivatal). A címzett: Miestny národný výbor Pukanec. (A község magyar neve Bakabánya, s Lévától északra található). Vágán, a hivatal dolgozói forgatták, nézegették a borítékot, s nem értették, hogy a posta miért küldte ide... ; ; Sajnos, ma már senki sem foglalkozik a községben a hosszú szemű kukorica termesztésével és árusításával, jelenleg a karácsonyi ostya készítése és árusítása vette át a szerepét. ; ; Farkas Róbert falukutató