Vitális István

* Orosháza–Pusztaszenttornya, 1871. március 14. –  † Budapest, 1947. november 9. / geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1943) ; ; Középiskoláit Szarvason végezte. A budapesti tudományegyetemen földrajzot és geológiát hallgatott. 1893-ban Lóczy Lajos (Pozsony) mellett tanársegéd a műegyetemen. 1894-től rövid ideig Budapesten, majd Selmecbányán volt gimnáziumi tanár. 1903-ban a selmecbányai Főiskola adjunktusa, majd 1912-től előbb az ásvány-földtani, a főiskola átköltöztetése után 1923-tól Sopronban a földtan-telepismereti tanszék tanára. 1919–1920-ban rektor. Szerepe volt a főiskolának műegyetemi rangra emelésében. Részt vett a Balaton környékének tanulmányozásában, az Erdélyi-medence, az Egbell környéki és kárpátaljai szénhidrogén-kutatás földtani felvételeiben. Fő eredményeit a szénkutatás terén érte el. Javaslatára tárták fel a nagyegyházi, a zircijásdi, az esztergomi-ligethegyi eocén barnakőszenet, a Magyaregregy-Nagymányok közti liász kőszenet stb., felkutatta a mátraaljai pannóniai fás barnakőszéntelepeket. A Bányászati és Kohászati Lapokban számos fontos tanulmánya jelent meg (Magyarországi magnezit előfordulások, 1914, Új eocén szénkincs Németegyházán Bicske határában, 1927, Halimba vidéki bauxitok és hasznosításuk, 1932, Recski arany-, ezüst és rézércbánya, 1933, Csonkamagyarországi földgáz- és földolajkutatás eredményei és kilátásai, 1937, Kátrányos barnaszén a Mátra-hegységben, 1946). A Borovszkyféle monográfiába ő írta a Hont vármegye természeti viszonyai c. fejezet. ; ; Főbb művei: ; A Balaton-vidéki bazaltok, 1911, ; Oligocén, eocén és paleocén fényes barnaszén felkutatása a Magyar Középhegység dunántúli részében (akadémiai székfoglaló), 1947.