Városi vigadó és zenepalota
Épület, építmény
A város 1906-ban pályázatot írt ki a Vigadó épületének terveire, melyet Jakab Dezső és Komor Marcell budapesti építészek munkája nyert el. Az építkezés 1911-1915-ös évek között zajlott le, de némely dekorációs munka a háború miatt csak 1919-ben fejeződhetett be. A Pozsonyban levő legkorábbi épületek közül ez az egyik, amelyet modern vasbeton szerkezetekből építettek fel. Kezdetben az épület számos társadalmi és kulturális esemény színhelye volt, mozi is működött benne és otthont adott néhány szervezetnek is. A második világháborút követően államosított épületet a Szlovák Filharmónia vette birtokba. Hangversenytermében számos kiváló hazai és külföldi zenei együttes, szólisták és a komolyzenei élet kiválóságai léptek fel. A hangversenyidény csúcspontja az őszi Pozsonyi Zenei Ünnepségek. ; Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) a lechneri nemzeti stílus legnagyobb hatású és – társadalmi, földrajzi értelemben egyaránt – legszélesebb hatókörű képviselői. Terveztek a párizsi világkiállításra és Nišbe, az egykori szerb fővárosba. Legismertebb műveik a mai országhatárokon túl álnak, s a Dél-vidékre vagy Erdélybe utazóknak alighanem legnagyobb élményei közé tartozik a szabadkai palota, a magyar művészet sajátos és lenyűgöző alkotásai. A Komor-Jakab-épületek a határon túli városok magyar nemzeti kultúrát hordozó és megtartó szimbólumaivá váltak, miközben a helyi többség is büszkén vallja őket saját öröksége értékeinek. Enteriőrjeik – kivételes épségben maradtak fenn. Szabadka és Marosvásárhely így a magyar századfordulós építészet alkotóerejének, művészi színvonalának legteljesebb példáit őrzi. Közös életművükben – a szabadkai zsinagógától a marosvásárhelyi Kultúrpalotáig – a gyakran burjánzó gazdag népies ornamentikába öltöztetett épületek felszíne mögött a huszadik század első másfél évtizedében végbemegy a korra jellemző rendkívül gyors technikai és hangsúlybeli átalakulás a historizáló jellegtől a szerkezeti-funkcionális gondolkodás kifejezésének igényéig.