Tündér Ilona

Tündér Ilona a csallóközi mitológia egyik legismertebb alakja – magát a Csallóközt is Tündérkertnek, Aranykertnek nevezték, s „korábban tündérek népesítették be”. ; „A tündérekről általában regélnek, név szerint csak tündér Ilonát nevezik. Regélik hogy ez Csallóközben is járt hajdanta, és a Dunán hattyú képében úszkált. Midőn e táj oly gyönyörű volt hogy arany kertnek nevezteték, sok tündér lakta ezt akkoron, és a nagy Duna szigetei voltak különösen legkedvesb mulató helyeik, más ember ezekhez akkor nem férhetett, ha csak nem valami csodálatos bűbájos mesterségek által, vagy ha valakit különösen megkedveltek, elvitték magokkal vízi tündér palotáikba, és szolgálatukba vették, mondhatlan fény s gyönyörűség volt lakaikban, aranytól és gyémánttól ragyogott ott minden, ők magok árva leányok képében jelentek meg más emberek között, s a ki velők jót tett, ezer soron jutalmazták meg, víz alatti tartományaik messze terjedtek egész a tengerek alatt nyúltak el. A ki hozzájok jutott, nehéz próbák alá vették, s ha szilárd hűséget mutatott irántok, elhalmozták kegyekkel, de ritka állotta ki sokáig, a hűtlent visszaveték biiv móddal a sanyarú életre. Nyomorult pásztori állapatra ébredt fel az olyan, és soha sem tudta meg, mikép került ki onnét. — Már most nem léteznek ide lent többé azok a tündérek. Csillagokba szálltak, ha léteznek, is nem érintkeznek halandó emberekkel, mert ezek mindig gonoszabbak.” – írta Csaplár Csallóközi, különösen Duna-Szerdahely-táji népszokások című tanulmányában, akitől s ahonnan adatként a Magyar mitológiába Ipolyi Arnold is beemelte.