Túl a Tiszán a szendrődi pusztába

1. Túl a Tiszán a szendrődi pusztába, ; Juhászlegény furulyázgat magába. ; Furulyaszó behallszik az ablakon, ; Ébredjen a méltóságos kisasszony. ; ; 2. Ki is nyílott Szendrő báró ablaka, ; Kökényszemű bárólány néz ki rajta. ; A bárólány így sóhajt föl magába: ; – Mért is lettem Szendrő báró leánya. ; ; 3. Harmadnapra a báró is bújába, ; Kihajtatott a szendrődi pusztába. ; Megkérdi a legöregebb bojtárját, ; Nem látta-e egyetlenegy leányát. ; ; 4. – Nem láttam én, báró uram, ha mondom, ; Legifjabb bojtáromat se találom. ; Harmadnapja, hogy a bojtár oda van, ; Lehet, hogy a kisasszony is vele van. ; ; 5. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát, ; Amelyikre (a) juhászbojtárt akasszák. ; Fújja a szél fekete göndör haját, ; Nem öleli Szendrő báró leányát. ; ; 6. A nagy utcán végigmenni nem merek, ; Mind azt mondják, fekete gyászt viselek. ; Gyász a ruhám, fehér az én zsebkendőm, ; Nem lesz többé juhászbojtár szeretőm.