Túl a Tiszán a szendrődi pusztába
Ének
1. Túl a Tiszán a szendrődi pusztába, ; Juhászbojtár furulyázgat magába. ; Furulyaszó felhallszik az ablakon, ; Ébredjen fel méltóságos kisasszony. ; ; 2. Ki is nyílt a Szendrőd báró ablaka, ; Göndörhajú barna kislány néz ki rajta. ; Bánatában úgy sóhajt fel magában: ; – Mért is lettem Szendrőd báró leánya! ; ; 3. Másnap reggel Szendrőd báró bujában ; Kilovagolt a szendrődi pusztába. ; Megkérdezi legidősebb bojtárát, ; Nem látta-e Szendrőd báró leányát. ; ; 4. – Nem láttam én báró uram, ha mondom, ; A legifjabb bojtáromat se látom. ; Három napja, amióta odavan, ; Biztosan a kisasszony is vele van.