Trianon sebei

Vága, talán 1939. március 14. ; ; Szentmihályi Szabó Péter: ; ; Trianon sebei ; ; Trianon sebeit az idő bekötözte, ; de a vér átüt még mindig a sebeken. ; Idegenek özönlöttek be a földre, ; ki fegyverrel érkezett, ki fegyvertelen. ; Aki fegyverrel jött, azt fogta a fegyver, ; aki fegyvertelenül, azt befogadtuk, ; fedéllel, földdel, szeretettel, ; nem néztük, ki volt az anyjuk, az apjuk. ; Feledd el, jó magyar, jobb, ha feleded ; hófödte hegyeid, kincses városaid - ; még a fejfákról is letörölték a neved, ; templomaidban más nyelven szólal a hit. ; Mint gazda, kit ősi házából kivetettek, ; s megjelennek a rablók, fosztogatók, ; gyorsan leverik a címert s a keresztet, ; s a magyarnak bottal osztanak útravalót, ; szomorú szemmel néz vissza a gazda, ; letérdel, megcsókolja ősei földjét, ; aztán csak porát szívja, sarát dagasztja, ; néhány régi írás, fakult kép az örökség. ; Trianon sebeit az idő bekötözte, ; de a vér átüt még mindig a sebeken. ; Régi gazdaként lépek a magyar földre, ; és szent szavait sohasem feledem.