Trencséni várszikla latin felirata

A későbbi trencséni várszikla egy nem mindennapi leletet őriz. A markomann háborúk (165-180) utolsó éveiben egy római különleges egység mindösszesen 855 katonája ellenséges területen a mai Trencsén helyén, az ókori Laugaricio-ban telelt át, amely a biztonságos Római birodalom határától mintegy 130 kilométerre volt található. A Kr. u. 179/180-ra datált felirat, ezen hősies győzelemnek állít emléket. A germánok elleni harcokat és a dicső győzelmet örökítették meg a Rómában felállított Marcus oszlopon. Az oszlop ma a római Piazza Colonán látható. Egyébként a Marcus Aurelius oszlopának készítésénél Traianus oszlopát használták mintául, amely Dacia elfoglalásának mozzanatait örökítette meg. ; A trencséni várszikla felirata nem kerülte el az itt megfordult utazók figyelmét sem. Az emlékhez köthető első ismert feljegyzések a középkorból származnak. A feliratról elsőként Hans Dernschwamm (1497-1567) tett említést Inscriptiones Romanae a lapidibus in teritoris Hungariae at Transylvaniae repertis anno 1520-1530 collectae című munkájában. Rajta kívül a vésetről többek között említést tettek munkáikban M. Zeiller, M. Szentiványi, J. B. Magin, S. Timon és még sokan mások. A feliratról ismert adatokat Bél Mátyás (1684-1749) a Notita Hungariae novae historico-geographica Trencsénre vonatkozó kötetében közölte. ; Pár évtized alatt a feliratos emlék előtt sűrű erdőség alakult ki. Mivel az emberek nem látták az emléket, ezért pár év múlva feledésbe merült. Mígnem 1852-ben egy nagy viharban az erős orkánerejű szél kicsavarta az itt álló nyárfákat, így újra láthatóvá téve a római emléket. A felirat újbóli felfedésében és köztudatba kerülésének elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi plébános Stárek Lajos (1803-1863). Épp ekkor készült kiadni a Trencsénről szóló könyvét, amely a Der Wegweiser in der Trentschiner Burgruine und Umrisse der Geschichte der königlichen Freistadt und Burg Trentschin címet viselte. Mivel már nem szerette volna a könyv kiadását az új felirat miatt elhalasztani, ezért ezzel kapcsolatban csak egy rövidke megjegyzést közöl. A könyve ötödik oldalán megjegyzi, hogy egy feliratos mező került elő, amely még nincs megfejtve. A kőemlék interpretáció nélküli változatát 1854. május 13-án megjelent Pressburger Zeitungban közölte. Majd nem egész egy hónappal később 1854. június 10-én jelent meg a pesti Katolikus Újságban a felirat általa vélt olvasata. A hatsoros kőemlékből mindösszesen csak az első két sort sikerült helyesen elolvasni. Stárek olvasata alapján a római katonák a császár tiszteletére egy szentélyt és oltárt állítottak Jupiter tiszteletére. ; Feltételezhetően Stárek Lajos helytelen olvasata is közrejátszott, hogy Theodor Mommsen (1817-1903) a trencséni várszikla feliratát az általa szerkesztett Corpus Inscriptionum Latinarum III. kötetében mint hamisítványt tüntetett fel a 225. szám alatt. ; Hogy a felirat az őt megillető helyre kerülhessen elévülhetetlen érdemeket szerzett Hampel József (1849-1913). Hampel Trencsén városát először 1868-ban látogatta meg. Ekkor tudomást szerzett az itt található emlékről, amelyet megpróbált elolvasni. Próbálkozását csak részleges siker koronázta, mivel a felirat egyes részeit nem tudta megfejteni. 1890-es második látogatásakor újra megtekintette a várszikla feliratát, amelyről gipszmásolatot is készített. A másolatot elküldte Theodor Mommsennek, aki Otto Hirschfelddel (1843-1922) együtt az utolsó sor kivételével áttanulmányozta és eredetinek nyilvánította. A felirat új olvasatát elsőként az Archaeologiai Értesítő 1893. évi számában közölték. Mommsen a másolat alapján a feliratot (a betűk formája szerint) a 2. század végére vagy a 3. század elejére datálta. Az általuk készített olvasatot elküldte Alfred von Domaszewskinek (1856-1927), aki ekkor a Corpus Inscriptionum Latinarum szerkesztői tisztségét töltötte be. A CIL újabb kötetébe ismét bekerült a trencséni várszikla felirata, de már mint hiteles történelmi forrás a 13439. szám alatt. ; A feliratot egy előre megmunkált falrészen nagyságrendileg 5-6 méter magasságban helyezték el. A hatsoros felirat egy 122×80 cm alapterületen terült el. Mommsen és Hirschfeld a sérült utolsó sor kivételével a következő olvasatot készítették el: ; Victoriae / Augustoru(m) / exercitus cui Lau / garicione sedit mil(ites) / l(egionis) II DCCCLV / [Cl(audius) Const]ans leg(atus) leg(ionis) II adi(utricis) cur(avit) ; Az uralkodó győzelmére a hadsereg, amely Laugaricioban tartózkodott, a második segédlégió 855 katonája. Claudius Constans a legio parancsnoka gondoskodott (a feliratról). ; A hatsoros feliratból kiderül, hogy a különleges egység (vexilatio) az Aquincum helyőrségét betöltő Legio II Adiutrix katonáiból került ki, akik Laugaricioban teleltek át. Laugaricio feltételezések szerint valahol a várszikla közelében helyezkedhetett el, ám a város mai beépítettsége miatt ezidáig még nem sikerült a régészeknek az átmeneti tábor nyomára bukkanni. ; Mommsennek feltűnt, hogy az első két sor között relatíve nagy sorköz tátong. Jobban megvizsgálva kör alakú bemélyedéseket vélt felfedezni, amely elképzelése szerint bronz díszítőelemeket tartalmazhatott. Sajnos a felirat egyik legfontosabb részénél a hatodik sor elején az ott található sérülés miatt a vexilatio parancsnokának pontos neve nem volt ismert. A kiegészítésnél a Claudius Constansként pótolták ki a parancsnok nevét. ; Ez a név szerepelt további 62 évig az olvasatokban, amikor is 1955-ben egy véletlen folytán előkerült egy másik feliratos emlék, amelyből kiderült a parancsnok eredeti neve. A régészek a távoli Algéria, Zana városában, amely az ókorban Diana Veteranorum nevet viselte egy 23 soros bázist leltek. A kőemlék másodlagos felhasználásból egy bizánci falrétegből került napvilágra. A feliraton Marcus Valerius Maximianus „életrajza” (cursus honorum) szerepelt, amely 19-20. sorában tesznek említést Laugaricioról és a második segédlégióról. A 23 soros szobor talapzatot Diana Veteranorum igen nemes tanácsa az összegyűjtött pénzből állította. A feliratból egy nagyon sikeres katona pályafutásáról és civil életéről tudunk meg részleteket. ; A 23 soros vésetből kiderül, hogy Poetovioból (ma Ptuj) származott. Szintén tudomást szerzünk azon csapattestekről, amelyben szolgálatot teljesített. Pályafutása nagyrészt a markomann háborúkhoz kapcsolódik. A felirat többek között beszámol több megbízásáról és kitüntetéséről is. Az egyik ilyen Marcus Aurelius megbízása, amely a pannóniai hadsereg részére történő dunai gabonaszállításra terjedt ki. Szintén kiderül, hogy saját kezűleg ölte meg Valaot a Naristák királyát amiért egy lovat, fegyvereket és phalerákat kapott. A germánok és szarmaták elleni háborúban is kitüntették. Később a császár Marcus Aurelius megbízta, hogy Macedonia és Thrácia határvidékén garázdálkodó briseusi rablókat megleckéztesse. 179-ben Marcus Aurelius és Commodus a szenátori rendre emelte és a Brigetioban (ma Komárom) állomásozó Legio I Adiutrix parancsnoka lett. 179/180 telét kvád területen Laugaricioban töltötte, mint a Legio II Adiutrix különleges egységének parancsnoka. Marcus Aurelius halála után 180-ban a germánok elleni hadjáratban szerzett érdemeiért Commodus ismét kitüntette. Commodust 193-ban bekövetkezett halála után damnatio memoriae-ban részesítették, ami azt jelentette, hogy minden feliratról a nevét eltávolították. A feliraton Commodus neve mellett szintén kivésték a Legio III Augustae csapattest nevét mivel ezen csapattest katonái felléptek I. és II. Gordianus császár ellen. Pályafutása további része Alsó- és Felső-Moesiához, Dácia Porolissensis és Numídia provinciákhoz kapcsolható. A feliratot a 180-as évek elején vagy közepén állították. Eleddig más Marcus Valerius Maximianushoz kapcsolható feliratos emlék nem ismert, ezért további életéről és haláláról több információval nem rendelkezünk. ; A trencséni várszikla felirata elé a 20. század elején Armin Popper báró egy szállodát építettet. Az 1902. január elsejétől működő hotel kezdetben az Erzsébet szálló nevet viselte. 1921-ben a nevét Tátra hotelra változtatták. A 2000-es évek elején a szálló átalakításokon esett át. 2012-től az eredeti névre utaló Elisabeth Hotel névre keresztelték. Napjainkban a trencséni várszikla felirata ezen épület első emeletéről tekinthetnek meg az érdeklődők.