Tichy Kálmán festő, grafikus, író sírja

Tichy Kálmán (Rozsnyó, 1888. okt. 31. – Budapest. 1968. okt. 22.): festő, grafikus, író. Édesapja Tichy Mihály (királyi) járásbíró, bátyja Tichy Gyula festőművész volt. ; Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd 1907–11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első írásai is a Rozsnyói Híradóban, 1915-től a Budapest c. napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923–27-ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927-ben jelent meg A négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovákiai–Magyar Kultúr Egyesület gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiája (Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a Néprajzi Múzeum adattára őrzi. Feldolgozta Pákh Albert levéltári hagyatékát. 1938–1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A KÉVE (Magyar Képzőművészek és lparművészek Egyesülete) tagjaként (1910–45) sorra jelentek meg képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegű grafikai munkái jelentősek. Egy tusosüveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. ; 1943-ban leváltották a múzeum éléről, 1948-ban kitelepítették Csehszlovákiából. Magyarországon ekkor már csak a képzőművészettel foglalkozott. Annak ellenére, hogy szülővárosából Rozsnyóról kitelepítették, állandó kapcsolatot ápolt azokkal az emberekkel, akikkel a kultúra és közművelődés terén együtt munkálkodott. Budapesten halt meg 1968 októberében, de hamvai a rozsnyói temetőben nyugszanak feleségével, szüleivel és bátyjával Gyulával.