Terray Gyula evangélikus főesperes sírja

Terray Gyula (Vizesrét, Gömör megye, 1844. november 16. – Rozsnyó, 1925. augusztus 15.) evangélikus főesperes, lelkész. ; Az Evangélikus családi lap 1911. július 16-án megjelent számában az alábbiakat olvashatjuk Terray Gyuláról: ; „Mint már a múlt számunkban is jeleztük, Terray Gyulát a király udvari tanácsossá nevezte ki, kinek életrajzi adatait a következőkben ismertetjük: ; Terrey Gyula 1844. évi november 16-án Vizesréten (Gömör megye) Terray Pál Koburg herceg uradalmi erdőmester és Korosiánszky Emília nemes szülőktől származott. Gimnáziumi tanfolyamát Rimaszombatban, Késmárkon, Rozsnyón, a theologiát pedig Budapesten az egyesült prot. theol. akad. és némethoni Tiibingában végezte. ; Nyilvános működését 1864. évben a nógrádmegyei Szécsényben, a Pulszky-család székhelyén kezdte. Lelkésszé 1866- év február 13-án Máday Károly püspök szentelte fel. Nyíregyházán másfél évig volt káplán. Hűséges működése jutalmául a még csak 22 éves káplánt az egyházkerület korengedéllyel jutalmazta és a gömöri Nandráson rendes lelkésszé megválasztatni engedte. ; 1870. év febr. havában rimaszombati tanár lett. Tanári oklevelet 1872 július 16-án Iglón szerzett. ; 1873. év kezdetén Salgótarján első lelkésze lett, ott az egyházat szervezte s ezen bevégzett munkája után a hegyaljai egyházmegyébe kebelezett sajóarnóti lelkésszé választatott, hol a züllésnek indult ősi, artikuláris egyházat, rövid négy év leforgása alatt nemcsak hogy romjaiból teljesen kiemelte, hanem a tót nyelvű egyházból teljesen magyar egyházat alapított. Itteni működéséért az 1879. évi egyházkerületi közgyűlésen nyilvános elismerésben részesült. ; 1878. év őszén, a gömöri egyházmegyébe kebelezett Süvete hívta meg lelkészévé. Ezen egyházban 12 évet töltött. E12 év alatt az egyházi épületeket teljesen megújította, lelkészi nyugdíj-alapot, óvoda-alapot, temetkezési egyletet, orgona-alapot és népkönyvtárt létesített, az elaggott tanító helyett 8 éven át az iskolát vezette s díjtalanul tanított. Ezen munkája bevezetése volt azon oly korán nem reménylett sikerének, amellyel ezt azt egyházat is megmagyarosította. ; Süvetei lelkészkedése alatt több kitüntetés érte. Egyházmegyéjében főjegyzői tisztséget viselt. 1885 december 5-én főesperessé választatott. 1887. év folytán egyházkerületi számvevőnek, törvényszéki bírónak és egyházkerületi nyugdíjintézeti választmányi tagnak választatott. Czékus István püspöknek 1890. év február 6-án történt elhúnyta után, az egyházkerület tekintélyes része által püspökjelöltnek lett felléptetve. ; Évek óta vármegye bizottsági, később állandó választmányi tag lett, nemkülönben a kövi-i választókerületben a képviselőválasztások alkalmával három ízben választási elnökséggel lett megtisztelve. ; Főesperesi működését hármas irány jellemzi. A vezetésére bízott tiszakerületi legnagyobb esperesség egyházainak s magának az egyházmegyének vagyoni állapotát, segítőtársaival, kitartó következetességgel és szigorral rendben tartja. A tanügyre kiváló gondot fordít. A magyar nyelvnek tanítását és a hazai szellem terjesztését szigorúan ellenőrzi, az egyházmegyét pedig határozott magyar nemzeti, alkut nem ismerő, de azért nem erőszakos irányban és nagy haladást tanúsító eredménnyel kormányozza. A megboldogult Czékus püspök megelégedésének vele szemben eddig szokatlan módon azzal adott kifejezést, hogy a Brassóban 1889-ik évben tartott egyházkerületi közgyűlésén püspöki jelentésében, esperessége egyházaiban és iskoláiban tapasztalt rend és előhaladás felett jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. ; Főesperessé történt megválasztatása alkalmával 200 korona adományával alapját vetette meg az „egyházmegyei domestika“-nak, melyet azóta különböző forrásokból 6700 koronára növelt. Tízéves főesperesi jubileumát pedig azzal ünnepelte meg, hogy elnöktársával, Szent-Iványi Árpáddal, 400 K adományukkal a „gömöri internátus“ címen olyan alapot létesített, melynek feladata, a rozsnyói kerületi polgári leányiskola internátusában nevelt gömöri lelkészek leányait segélyezni s amely alapot eddig 7000 koronára gyarapítóit. ; Rozsnyói lelkészi működését azzal tette emlékezetessé, hogy az egyház kebelében a Czékus István püspök által kezdeményezett leányiskolát és árvaházat szervezte s mondhatni, mindkettőnek tulajdonképen második megalapítója lett. Az egyházban a másodlelkészi állást, az egyház megterheltetése nélkül és a diakonissza intézményt megalkotta. Továbbá az anyaegyháznak anyagi megerősítése mellett, a leányegyházak részére, melyek mindenikét adóssággal megterhelten vett át, a hívek megadóztatása nélkül, húszezer koronát meghaladó alaptőkét gyűjtött. Különböző intézményeknél, szerény jövedelméből ezer koronás alapítványt tett, a polgári leányiskolában tizenkétezer koronát képviselő ösztöndíj-alapokat s 2400 korona összeggel, különböző forrásokból, diakonissza alapot gyűjtött. ; Püspökhelyettesi minőségben már több ízben ténylegesen működött s az alkotmány értelmében évek óta állandóan püspökhelyettesi tisztséget tölt be. Az egyházkerület pénzügyi bizottságának egyházi elnöke s a legfőbb, vagyis az egyetemes törvényszék bírája. ; Irodalmű működése is jelentékeny, amennyiben több közleménye látott napvilágot a lapokban és sok egyházi beszéde került sajtó alá. Ezek között kiváló azon beszéde, mellyel Thököly Imre fejedelmet püspökhelyettesi minőségben Késmárkon eltemette. ; Huszonötéves főesperesi tisztségét most betöltvén, kiváló érdemei méltatásául az egyházmegye elhatározta, miszerint szolgálatait továbbra is igénybe veszi és főesperesi jubileumát megtartja, nevére lelkésztársai és az egyházmegye külön-külön alapítványokat fog tenni. ; Méltán érte tehát az érdemekben oly gazdag férfiút a legfelsőbb helyről jött királyi kitüntetés, mely az ő lankadatlan munkásságának s érdemeinek betetőzője volt. ; Mindannyian tudjuk azt, hogy e magas kitüntetésre, melyben eleddig prot. lelkész, sem főesperes nem részesült, teljes mértékben rászolgált, adja a kegyelem Istene, hogy e jól megérdemelt kitüntetést jó erőben, egészségben és vidám szívvel még sokáig zavartalanul élvezze, mint működésének legszebb jutalmát: a hálás elismerést.“ ; Terray Gyula 1925. augusztus 15-én, életének 80. évében adta vissza lelkét Teremtőjének. Jó állapotúnak nem nevezhető sírja a rozsnyói köztemetőben található. ; ; Munkái: ; Gyász beszéd, melyet Erzsébet magyar királynő 1898. szept. 17. temetése napján elmondott. Rozsnyó. ; Emléklapok Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulója alkalmából Rozsnyón 1902. szept. 20. és 21. tartott emlékünnepélyről. U. ott, 1902. (Réz Lászlóval).