Szánt az eke kemény a föld a kovácsi határon

1. Szánt az eke, kemény a föld a kovácsi határon, ; Jaj, de sokat rádgondoltam, kisangyalom, a nyáron, ; Bárcsak minden sóhajtásim galambszárnyon repülne, ; Galambommal mehetnék a vasárnapi misére. ; ; 2. Ha te tudtad, kisangyalom, hogy te engëm nem szeretsz, ; Mé‘ szomorítottad mëg a szegény, árva szivemet, ; Hagytad volna szegény szivem, beteg lelkëm pihenni, ; Más legény is gondját tudta volna annak viselni.