Szontágh Gusztáv Adolf

* Csetnek, 1793. április 9. – † Pest, 1858. június 7. / filozófus, esztéta,az MTA tagja ; ; A miskolci ref. líceumban, majd a mezőberényi ev. iskolában tanult. A filozófiát a pesti egyetemen, a jogtudományt Késmárkon végezte. Rozsnyón Cházár András (1745–1816) ügyvéd és főjegyző (Jólész) mellett volt joggyakornok. 1813– 1829 között hadnagyi rangban szolgált a Máriássy-ezredben, Franciaországban több ütközetben is részt vett. Katonaként kapitányi rangban 1837-ben nyugdíjazták. Ettől kezdve 1849-ig kizárólag az irodalommal és a tudományokkal foglalkozott. Egy sajátosan magyar, eklektikus, agnosztikus, újkantiánus filozófiai rendszer („egyezményes filozófia”) kialakítására törekedett, de az esztétikát is a művészetfilozófia részeként képzelte el. 1836-ban egyik alapítója volt a Kisfaludy Társaságnak. Irodalomkritikáit különböző álnevek (Tuskó Simplicius, Tornay, Karácsony Tivadar, Szamosy, Alkendi stb.) alatt publikálta. A haszonnövények, különösen a dohány és a dinnye termesztésének problémája is foglalkoztatta, neves dinnyetermesztőként ismerték. Az MTA 1832-ben választotta levelező, 1839-ben rendes taggá. ; ; Főbb művei: ; Propylaeumok a magyar philosophiához, ; tekintettel hazánk viszonyaira, 1839, ; Propylaeumok a társasági philosophiához tekintettel hazánk viszonyaira, 1843, ; A szenvedelmes dinnyész. Körülményes útmutatás jeles dinnyék termesztésére, 1843, ; Útmutatás az okszerű dohánytermesztésre, 1846, ; A magyar egyezményes philosophia ügye, rendszere, módszere és eredményei, 1855, ; A magyar Parthenon alapjai, 1856.