Master file0000038529
Master file0000038542 Master file0000038600 Master file0000038717 Master file0000038723 Master file0000038747 Master file0000039041 Master file0000039161 Master file0000039166 Master file0000039170 Master file0000039212 Master file0000039327 Master file0000039390 Master file0000039501 Master file0000039848 Master file0000039895 Master file0000039957 Master file0000040104

Szlovákiai magyar citeramozgalom (Országos citeratalálkozók)

Kulturális örökség

A citera asztalra fektethető, legegyszerűbb változatában téglalap alakú hasáb formájú húros pengetőhangszer, mondja a szakirodalom erről a tipikusan magyar népi hangszerről, mely régebben majdnem minden felvidéki magyar településen fellelhető volt. Ezeket a hangszereket sok esetben szólistaként szólaltatták meg, de manapság inkább zenekari felállásban jelenik meg a színpadon. ; ; Az idő múlásával ezek a zenekarok is nagyon megfogyatkoztak, egyes településekről eltűntek. A citerajáték reneszánszára a Tavaszi szél népzenei verseny (1968-1994) versenyei kapcsán került sor. Sorra alakultak a citerazenekarok, hazai hangszerkészítőkkel egyetemben. A Tavaszi szél 1994-1995-ös megszűnése után, a Bíborpiros szép rózsa országos népzenei vetélkedő 1997-es indulásakor a hagyományos citerajáték a hangszerelt játékkal szemben előnyt élvezett. ; ; Ekkor jött az ötlet, hogy a még meglévő felvidéki citerazenekarokat össze kellene évente egyszer verbuválni egy találkozóra, hogy jobban megismerhessék egymást, egymás zenei világát. Aztán 1999-ben Százdon a Borka László és citerazenekara gondoltak egy merészet. Megpróbálták felkutatni az összes felvidéken működő szlovákiai magyar citerazenekart, s meghívták őket egy baráti találkozóra. ; ; Valóban jól gondolták, mivel már az első citeratalálkozón igen magas létszámmal képviseltették magukat a zenekarok. 1999. november 6-án indult útjára egy olyan mozgalom, mely 2020-ban már 22. éve mozgatja, és tartja kondícióban az egész felvidéki citeratársadalmat. ; ; Az első citeratalálkozó alapötlete az volt, hogy minden évben más-más helyszínen kerüljön megrendezésre a találkozó, így biztosítva teret minden egyes zenekarnak, hogy saját maga is kivegye részét a szervezési munkából. Kiváló alkalom ez arra is, hogy az egyes zenekarok saját településüket mutathatják meg a citerás társadalomnak. ; ; A citeratalálkozó olyan lehetőség a hazai citerásoknak, ahol megismerkedhetnek az újonnan alakult citerazenekarok tagjaival, és melegen tarthatják a régebbi zenészekkel is kapcsolatukat. A baráti összejövetelen túl, szakmai oldalról nézve is fontos a találkozó, hiszen mindazok mellett, hogy a szakmai zsűri kritikája sokat segít a zenekarok fejlődésében, az egymástól való tanulásra is lehetőség van, amit az elmúlt évek tapasztalatai szerint ki is használnak a zenészek. ; ; A kezdeti sikereket követően kezdett alábbhagyni a lelkesedés, és mivel a szakmai háttér sem volt kellőképen bebiztosítva, sőt olykor-olykor anyagi nehézségekbe ütközött a találkozók megszervezése, szükség lett egy olyan szervezetre, mely felkarolja ezt a mozgalmat. Mivel az egyes településeken főként a Csemadok alapszervezete vállalta a szervezés egy részét, adott volt a szervezet. Mivel már a kezdetektől az egész országot megmozgató rendezvényről volt szó, így egy országos szervezetre volt szükség. Ekkor jött a képbe a művelődési intézet. Mivel az intézet igazgatója már számos citeratalálkozón részt vett nézőként, sőt volt olyan is, hogy a szakmi zsűri tagja volt. Többek között ezért sem volt számára közömbös ez a közeg. ; ; A 2006. október 7-én, Kürtön megszervezett találkozó meghívóján már főszervezőként szerepelt a Csemadok Művelődési Intézete. Ekkor vett új lendületet a mozgalom. A művelődési intézet szakmai háttérrel látta a találkozókat. Találkozók szakmai zsűrijében olyan hozzáértő emberek kerültek, akik tanácsaikkal terelgették a zenekarok munkáját. Ezek a szakmi kapcsolatokból, s olyan szakmai munka kerekedett ki, mely egyes zenekarok egész éves munkáját meghatározta. ; ; Ezek után már nemcsak évente egy napra korlátozódott a citeratalálkozó, hanem a szakmai stábbal egész évben folyik a munka. Különböző előadások, szakmai tanácsadások, táborok segítik egész évben a felvidéki citerások munkáját. ; ; Már az ötlet megszületésekor egyértelmű volt, hogy helyszínét tekintve vándor találkozóról van szó, ami annyit jelent, hogy minden évben-más helyszínen kerül megrendezésre, és minden éven a Csemadok Művelődési Intézete (2013-tól a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet), mint főszervező mellett az adott helység Csemadok alapszervezete a társrendező. Az ilyen változatos rendezői összetételnek köszönhető, hogy bár az alapelmélet ugyanaz, a rendezvény mindig más és más formában kerül kivitelezésre, a helyi szervezetek aktivistái ötleteitől függően. Míg a kezdetekben keresni kellett a rendezést felvállaló szervezeteket, napjainkban már több jelentkező közül van választási lehetőségünk. ; ; A citeratalálkozók célja elsősorban a találkozás, a szakmai fejlődés és egymás munkásságának figyelemmel kísérése. Soha nem a versengés volt a cél, de hogy a fesztivál nívóját emeljük, fesztiváldíjat (vándorserleget) hoztunk létre, mellyel minden évben azt a zenekar jutalmaztuk, amely az adott találkozón legjobban meggyőzte a szakmai zsűrit, a közönséget és a csoportokat. Tíz éven keresztül vándorolt a serleg csoportról csoportra. Sőt megtörtént az is, hogy egy adott csoport többször is elhódította a vándorserleget. ; ; Amikor a fesztivált ismét visszatért Hodos községbe, a község polgármestere Patócs Lajos a falu citerazenekarának egykori vezetője emlékére új díjat alapított, a „Patócs Lajos díjat”. Ezzel a díjjal olyan citerazenekarokat tüntetünk ki, akik megszakítás nélkül, huzamosabb ideje fejtenek ki kimagasló munkát a citeratársadalomban. ; ; Az eltelt évek során számos érdekesség kötődött a citeratalálkozókhoz. Volt olyan is amikor megdöntöttük az együtt citerázás rekordját 130 citerás segítségével (2008, Százd). Többünk számára emlékezetesek maradnak a keleti régióba szervezett találkozók, melyekre a közös autóbuszozás élménye miatt is fogunk emlékezni. Minden egyes találkozónak megvolt a maga emlékezetes pillanata, de minden találkozóban volt valami, ami szorosabbá tette a kapcsolatokat az egyes zenekarok között. Ez a közös zenélés élménye, a másik megismerése. Ezen kívül felettébb fontos a szakmai munka, ami a találkozók mögött van. Kézzel fogható jelei vannak szakmai fejlődésnek. Ezek a jelek nemcsak a találkozón bemutatott produkcióban, hanem az egyes népzenei vetélkedők során mutatott teljesítményben is megmutatkozik. ; ;

Leltári szám:

13868

Gyűjtemény:

Értéktár

Értéktári besorolás:

Külhoni nemzetrész érték

Település:

Dunaszerdahely