Szlávik Mátyás

* Dobsina, 1860. október 24. – † Rákosszentmihály, 1937. december 3. / filozófus, evangélikus teológus ; ; Bányászcsaládban született, szülővárosában kezdte iskolai tanulmányait, a rozsnyói gimnáziumban érettségizett, a teológiai tanfolyamot 1881-ben Eperjesen végezte el. A hallei egyetemen 1884-ben a magyarországi reformációról (Reformation in Ungarn) írt disszertációja megvédésével szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Ebben az évben kinevezték az eperjesi teológia tanárává, később igazgatója is volt. Házasságából 9 lánygyermeke született. 1922-ben vonult nyugdíjba. Az MTA 1931-ben Kazinczy Gábor-díjjal és emlékéremmel méltatta tanári és írói munkásságát. Elsősorban egyház- és filozófiatörténettel foglalkozott. ; ; Főbb művei: ; A férfi- és a női-nem lélektani jellemzése, 1885, ; Goethe és a „Faust” vallásos-erkölcsi jellemzése,1886, ; A legújabb theológia történetéből, 1887, Bölcsészettörténet I-II., 1888/89, Kant ethikája, 1894, ; Zur Geschichte und Litteratur der Philosophie in Ungarn, 1895, ; 1848. márcz. 15. – 1898. márcz. 15., 1898, ; Az akarat kérdésének történetirodalmából, 1905.