Szepesházy Kálmán

* Felsőbalog, 1919 – † Budapest, 2008. március 3. / geológus. ; ; &nbsp, ; ; Erdész családból származott. Iskolai tanulmányait szülőfalujában kezdte, a gimnáziumot Rimaszombatban végezte és itt határozta el, hogy a továbbiakban földrajzot és természetrajzot fog tanulni. Érdekelték a növények, kaktuszokat gyűjtött, de a lepkéket és a hernyókat is tanulmányozta. Az érettségit követően 1937-től a prágai cseh nyelvű Károly Egyetem természetrajz–földrajz szakos tanári szakának hallgatója lett, ahol elsősorban a kiváló cseh geológus, Radim Kettner (1891–1967) volt rá nagy hatással. 1938 őszétől azonban már nem Prágában, hanem Budapesten folytatta az egyetemet. Tanárai közül – mint idős korában írt visszaemlékezésében olvasható – Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzprofesszort kedvelte legjobban. Ugyanakkor a geológia oktatását kritikusan értékelte és később is gyakran került ellentétbe a hatalom által kegyelt akadémikusokkal (pl. Vadász Elemérrel), akik helytelenül magyarázták Magyarország mélyföldtani szerkezetét. Az a vágya, hogy térképező geológus legyen nem valósult meg. Az egyetem elvégzését követően a Magyarországhoz visszakerült területeken: Kárpátalján, Erdélyben és a Gömör megyei Ajnácskőn doktori disszertációjához gyűjtötte a kőzetmintákat. 1942-ben tanári, 1943-ban doktori oklevelet szerzett. ; Ezt követően azonnal bevonultatták és a kézdivásárhelyi hegyi határvadász-zászlóalj karpaszományos tizedese lett. A román kiugrást követően 1944 augusztusának utolsó napjaiban szovjet hadifogságba került és a Fehér-tenger mellett elterülő Arhangelszkben töltött négy évet. 1948. július 23-án Máramarossziget érintésével érkezett meg Debrecenbe, majd onnan Budapestre ment, ahol átmenetileg a Földtani Intézet munkatársaként dolgozott, de nem véglegesítették, hanem 1949-ben az államosított MAORT kutatógeológusa lett és bekapcsolódott a magyarországi szénhidrogén-kutatásba. Itt egy új szakterületet is el kellett sajátítania, amelynek az ismeretei elsősorban mérnöki-műszaki jellegűek voltak. Ekkor kezdett el foglalkozni a mélyebb rétegek kőzeteinek a vizsgálatával és igyekezett összegyűjteni a fúrások során nyert magmintákat. Ezek rendszeres vizsgálatára azonban nem nyílt lehetősége. 1964-ben a Földtani Intézet munkatársa lett és bekapcsolódott az Alföld geológiai térképezésébe. Mélyföldtani kutatásai azonban nem kaptak kellő támogatást, emellett az általa felgyűjtött magmintákat sem volt módja rendszerezni. ; Négy nagyobb összefoglaló munka megírását tervezte, ezek közül azonban csak eggyel készült el. Ebben az Alföld felsőkréta–paleogén korú képződményeit vette számba. A további három összefoglalás anyagából részleteket közölt az Általános Földtani Szemle egyes füzeteiben. Meggyőződése volt, hogy a Kárpát-medence középső részének aljzata nem holmi köztestömeg, valamilyen ősi merev masszívum, hanem az alpi hegységképző ciklus mozgási övezetének a képződménye, amelyet magmás és üledékes kőzetek alkotnak, ; de ezeket a felsőkrétában erős tektonikai folyamatok bolygattak meg. Legjelentősebb felfedezése a gázkitöréseket elindító öblítő-iszap elgázosodás okának a feltárása volt. Ebben elsősorban az ozmózis és a túlhevült gőzök viselkedése játszik meghatározó szerepet. 1980-ban nyugdíjba vonult. A rendszerváltást követően a Rákóczi Szövetségben vállalt munkát és anyagilag is támogatta a tehetséges felvidéki magyar fiatalokat. Szülőfalujába gyakran visszatért és végakaratának megfelelően ott helyezték örök nyugalomra.