Szent Márton-dóm

A világon több mint ötezer Szent Márton-templom van. Közéjük tartozik a pozsonyi Szent Márton-dóm vagy ismertebb nevén a Koronázó templom is, amely – a várossal együtt – rendkívül jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. ; A templom kiemelkedő történelmi jelentősége abban áll, hogy az ország középső részének, így a korábbi koronázóvárosnak, Székesfehérvárnak török kézre kerülése nyomán e templom vált a magyar királykoronázások helyszínévé. 1563 és 1830 között 11 magyar királyt és 8 királynét koronáztak meg itt. Jelentősége miatt ebben az időben vált a Magyar Királyság legfőbb temetkezőhelyévé. Ide temetkezett Nicasius Ellebodius Arisztotelész-szakértő, filológus, orvos, esztergomi kanonok (1577). Itt temették el Fejérkövy István (1596), Pázmány Péter (1637) és Széchenyi György (1695) esztergomi érseket, Monoszlóy András veszprémi (1601) és Zongor Zsigmond váci püspököt (1658). Itt kapott végső nyughelyet több nádor, világi főrendi, pénztárnok, kamarai tanácsos, alispán, polgármester, városbíró és szenátor is. ; Mai formáját 1863-1878 között nyerte el. A. A többkápolnás, háromhajós gótikus templombelső hossza 69,3 méter, szélessége 22,85 méter. A torony magassága 87 méter. A kereszt helyére díszpárnát tettek, arra helyezték a 300 kg súlyú aranyozott magyar koronát. A templomtorony a város erődítményének része volt, így bástyaként is szolgált. A dóm hajóit két sorban összesen nyolc oszlop választja el. ; Pozsony legkorábbi temploma, amely egyben prépostság és káptalan székhelye is volt, a Várhegyen állt, de e helyszín védelmi szempontból kedvezőtlennek bizonyult. 1204-1221. között a templom és a prépostság is a Várhegytől keletre-délkeletre elhelyezkedő Váralja településrészre, mai helyére költözött. Ekkor épült a mai dóm helyén korábban álló, Legszentebb Megváltónak szentelt, román stílusú templom. Mivel a templomot a 14. sz elejétől a város lakossága plébániatemplomként is használatba vette - így ez ma Pozsony legrégibb plébániája -, az épület hamar kicsinek bizonyult. Ezért 1311-1314. között a korábbi templom köré új falakat építve megnagyobbították azt, korai gótikus stílusban. A gótikus stílusú építkezés, bővítés évszázadokon át folyamatosan zajlott. Az addig elkészült részeket 1452-ben már a Legszentebb Megváltó és Szent Márton nevére szentelte fel az esztergomi érsek. Ezen építési periódusban a templom szentélye csak kb. a mainak 1/3-áig terjedt ki. Mátyás király uralkodása alatt, 1467-1487. között jelentősen, a mai méretére bővítették az épületet, késő gótikus stílusban. Az 1467-1878 közötti időszakban számos további javítás, bővítés is zajlott a templomban. Így 1510 körül Bakócz Tamás esztergomi érsek is építkezett a templomon. A hajó déli bejárata előtt álló előcsarnok külső ajtajának reneszánsz keretét Anton Pilgram faragta 1525-ben. ; A templom kápolnái közül legszebb és műemléki értékekben leggazdagabb a szentély északi oldalához simuló, barokk Alamizsnás Szent János kápolna. Ezt Esterházy Imre esztergomi érsek megrendelésére Georg Rafael Donner alkotta 1732-ben. Donner készítette el a templom látványos, barokk főoltárát is. Ezt később ugyan szétbontották, de egyes elemei, kevésbé kiemelt helyen, máig megtalálhatóak a templomban. A leghíresebb, egykor az oltáron szerepelt elem a templom védőszentjének a savariai (szombathelyi) születésű Szent Mártonnak fél-életnagyságú, ólomból öntött szobra, amely ma a déli mellékhajóban áll. ; A 1863-1878 között Heiller János kanonok újíttatta föl a templomot Lippert József tervei szerint, purista, neogót elemeket alkalmazva. ; A 20. század közepén több, nem túl szerencsés beavatkozás is történt az épületen. Az új Duna-híd és az ehhez kapcsolódó gyorsforgalmi út tragikus következményekkel járó megépítése pedig városnegyednyi területet tarolt le a templom közvetlen közelében a régi Pozsony belvárosából és elvágta a dómot a Várhegytől.