Simkó János síremléke

Simkó Jánosak a város légszesz (világító gáz) és vízművének üzemvezető okleveles gépészmérnökének síremléke a temető III./4-es szektorában látható. ; Simkó János ténykedése alatt Pozsony „város világítása teljesen modern: légszesz (Auer-égőkkel) és villany. A városnak évenként 60, 000 koronájába kerül az utczák, terek, színház stb. világítása. Légszeszvilágítás 1856 márcz. 19-ike óta van a városban. Ezt most a város házilag kezeli. 1891 január hó 1-én 900,000 koronáért magához váltotta a légszeszgyárat az Oesterr. Gasbeleuchtungs-Gesellschafttól. A gyár az Esterházy-tér (Námestie slobody) 30-ik szám alatt van és ép most kerűlt bővítés alá. (Följegyzésre érdemes, hogy 1713-ban, midőn Pozsonyban a pestis dühöngött, a légszeszgyár helyén temető volt, a hol 3860 halottat temettek el.) A légszeszcsövek hossza 53 kilométer, a lángok száma pedig 19464, ebből 934 utczai. A villamos világítás 1902 január hó 1. óta van rendes üzemben. A villamos mű, melynek fölállítása egy millió koronába került, a Nádor-utczában (Čulenova ulica) van. A naponkénti fogyasztás 3500 hektovatt, a mi napról-napra emelkedik. A földalatti vezeték hossza 57.7, a földfelettié 32.7 kilométer, a lángok száma pedig 9000. (Legelőször különben 1767 január 1-én égtek rendes utczai lámpák Pozsonyban.) ; A vízvezetéket 1886 febr. hó 6-án adták át a közhasználatnak és 1894 február hó 1-én vette a város a saját kezelésébe. A vízvezeték bevezetése kötelező. A kifogástalan víz forrása a várostól négy kilométernyire fekvő Duna-szigeten, a vízmű pedig Károlyfalván van. Az évi fogyasztás egy millió hektoliter, a hálózat hossza pedig 44 kilométer. A városnak az utczák locsolása - a fuvarköltségekkel együtt - 31,000, a tisztántartása pedig összesen 60,000 koronájába kerül.“