Schönwiesner István
Más - egyéb
* Eperjes, 1738. december 15. – † Nagyvárad, 1818. szeptember 26. / régész, egyetemi tanár, nagyváradi kanonok ; ; 1756-ban lépett a jezsuita rendbe, majd Nagyszombatban elvégezte a teológiát és a bécsi Teresianum prefektusa lett. Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet filozófiai tanulmányokat folytatott és 1777-ben a budai egyetemi könyvtár másodőre lett. 1780-tól régészetet oktatott az egyetemen, 1794-ben kinevezték az egyetemi könyvtár igazgatójának. 1802-től nagyváradi kanonok volt. Latinul és németül írt munkáival megalapozta a magyarországi tudományos régészetet. Magyarországi érem- és pénzkatalógusai forrásértékűek. Ő végeztetett először Magyarországon tudományos régészeti ásatásokat, és ennek során fedezte fel Aquincum maradványait és tárta fel Szombathelyen Savaria romjait. ; ; Főbb művei: ; De ruderibus Laconici Caldariique Romani..., 1778, ; Commentarius geographicus In Romanorum iter per Pannoniae..., 1780, ; Antiquitatum et historiae Sabariensis..., 1791, ; Notitia Hungaricae rei numariae..., 1801, ; Catalogus numorum Hungariae ac Transilvaniae Instituti Nationali Széchenyiani I–III., 1810.