Scholcz Frigyes líceumi igazgató-tanár sírja

Scholcz Frigyes, ág. ev. lyceumi tanár, Scholcz János és Schmidt Katalin fia, szül. 1831. július 16. Ruszkinóczon (Szepesm.), a gymnasiumot Késmárkon, a bölcseleti és theologiai tanfolyamot Eperjesen végezte. Miután lelkészi tanárjelölti vizsgát tett, két évig nevelő volt Hedry Ernő septemvir házánál. Ezen idő alatt különösen a magyar és német költészet remekeit tanulmányozta. 1857-ben Jenába ment, hol világtörténelmet, bölcselettörténetet és exegesist hallgatott. 1858-ban hazájába visszatérve, tanári oklevelet nyert a magyar és német nyelvből és történelemből és a késmárki lyceum meghívását elfogadta, ahol 45 évig tanárkodott. Tizenkét évig mint igazgató állott az intézet élén. 1903-ban nyugalomba vonult. ; Czikkei az Arany János Koszorújában (A szepesiek két hunmondája), a késmárki evang. lyceum Értesítőjében (1872. Emlékbeszéd Rajner György felett, 1876. A szepesi szászok bevándorlásáról, 1877. Londoni Mayer János György életrajza, 1879. A Tökölyek a mondában, 1891. Jony Tivadar és Rajner János György, a késmárki ág. ev. lyceum jóltevőinek emlékezete), a Hazánkban (1888. A protestáns pátens), az Egyet. Philologiai Közlönyben (1904. A késmárki Kazinczy-emléktábla). ; Scholcz Frigyes egyik 1882-ben írt dala a szepesi németség (cipszerség) himnuszává vált. ; ; Munkái: ; 1. Studienfahrt zweier Schulvereinler aus Spree-Athen. Késmárk, 1882. (Tréfás költői elbeszélés.) ; 2. A Tátra alatt. Regényes történelmi képek három szakaszban. Késmárk, 1903. ; Szerkesztette a Karpaten-Postot 1882-től 1897-ig, ezentúl munkatársa volt. ; ; A Rigele Alajos, pozsonyi szobrász által alkotott síremléken a tanár portréja ill. egy emlékező késmárki diák képe látható, a felirat mára már elég nehezen kibetűzhető. ; A cipszerek e nagy személyének emléke előtt álljunk meg gondolatban, felidézve Lám Frigyes (Friedrich Lam) „Friedrich Scholz” c., 1933-ban írt versét (Friedrich Lam: Unvergessene Heimat, 1966, 107): ; ; An deinem Grabe bin ich heut gestanden, ; Der du uns alten Zipsern wie den jungen ; Der Heimat heilge Hymne hast gesungen – ; Heim zog dein Lied uns aus den fernsten Landen! ; ; Was wir im Geiste einst für dich empfanden, ; Das, Meister, können künden keine Zungen. ; Nie ist dein Wort in unserm Herz verklungen, ; Du lebst für uns, ob auch Jahrzehnte schwanden. ; ; Mild schaut’ auf mich dein Marmorbild hernieder, ; Als säss ich froh zu deinen Füssen wieder – ; Mir war’s, als flüsterte dein Mund im Laub. ; ; Hoch oben jauchzten Lerchen ohne Ende, ; Ich aber musste falten fromm die Hände ; Und beten still: „Gesegnet sein dein Staub!” ; ; ; A vers szabad fordítása magyarul: ; ; Ma látogatója voltam sírodnak, ; Ki nekünk cipszereknek, idősnek és fiatalnak, ; Szent himnuszt zengtél a szülőföldről, ; S kiket hazahívott e dal távoli földről. ; ; Amit elménkben hajdan irántad éreztünk, ; Mester, azt nem tudja kifejezni nyelvünk. ; Soha nem múlt el szavad szívünkben, ; te bennünk élsz, az elszállt évtizedekben. ; ; Úgy tekint le szelíden rám márványarcod, ; Mintha újra boldogan ülnék lábaidnál, ; s nekem úgy tűnik, mintha valamit a lombok közül súgnál. ; ; Míg fent a pacsirta vég nélkül énekelt, ; Lent jámborul imára kulcsoltam kezemet, ; csendesen mormolva: Áldott legyen a Te porod!