Schelle Róbert
Más - egyéb
* Felka, 1851. április 11. – † Budapest, 1925. július 31. / kohómérnök, vegyész, feltaláló, főiskolai tanár ; ; 1870-től előbb a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián, majd a bécsi műegyetemen tanult. 1874-ben oklevele megszerzését követően Schenek István (1830–1909) tanársegéde lett Selmecbányán. Tanári munkája mellett a körmöcbányai pénzverde ellenőri tisztét is ellátta. 1881–1888-ban a selmecbányai bányaigazgatóság vegyelemzője volt. 1888-tól ismét a selmeci Akadémián tanított: előbb a fémkohászati, majd 1892-től a vegyészeti tanszék vezetője lett. Nagy érdeme volt az Akadémia vegyészeti laboratóriumának korszerűsítésében. Eredményei közül a legjelentősebb a feketeréz galvanikus finomítása és az ón elektrolitikus meghatározása (A. Classennel közösen), valamint a tiszta tellúr előállítása. A különböző ércek vegyelemzéseiről írt dolgozatait magyar és német nyelvű szaklapokban publikálta (A zsarnócai kohó régi salakjainak vegyelemzése, 1884, Az aranyidkai ércek vegyelemzése, 1884, Az antimon meghatározása szürke dárdanyércben vagy antimontartalmú ércek és marákban, 1887 stb.). Forrás- és kútvizek, valamint a kohófüst analízisével is foglalkozott. 1918 után, amikor a selmecbányai akadémiát Magyarországra költöztették, Schelle Róbert nyugdíjasként Budapesten telepedett le és ott hunyt el. ; ; Főbb művei: ; A cseppfolyós levegő, 1900, ; Általános vegytan, 1908, ; A selmecbányai magyar királyi Bányászati és Erdészeti ; Főiskola chemiai intézete (Bencze Gergellyel közösen), 1916.