Róth Samu

* Ménhárd, 1851. december 18. – † Lőcse, 1889. november 17. / tanár, hegymászó, Tátra-kutató ; ; Apja mészáros volt. Szülőfalujában végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a közeli Késmárk evangélikus líceumában érettségizett 1871-ben. A budapesti tudományegyetemen 1874-ben szerzett természetrajz tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1874 októberétől a lőcsei főreáliskola tanára, 1887-től igazgatója volt. Modern szellemben oktatta a természettudományokat, közel 20 tankönyvet írt. Diákjaival gyakran járt tátrai túrákon. A Tátrában földtani, glaciológiai, barlangtani és limnológiai kutatásokat végzett. Nagy érdemei vannak a poprádi Kárpáti Múzeum megalapításában. Sok cikket publikált a Természettudományi Közlönyben, a Földtani Közlönyben, valamint az MKE évkönyveiben (a tátrai turizmusról, a mormotákról, a havasi gyopárról, a törpefenyőről, a pusztai talpastyúkról, a Magas-Tátra jégárairól, a kőszáli kecskékről, az Eperjes–Tokaji-hegység északi részében tett utazásáról stb.). Összesen 17 tátrai barlangot vizsgált meg, de a Gömör–Szepesiérchegység több barlangját is felkereste. Az egyik barlangban egy barlangi medve megpörkölődött csontjainak maradványaira és faszéndarabokra bukkant és ezekről feltételezte, hogy jégkorszakbeli („diluviális”) emberek itteni jelenlétére utalnak. ; Ezt az állítását azonban a szakemberek kétségbe vonták, sőt egy háromtagú vizsgáló bizottság arra a következtetésre jutott, ; hogy a szóban forgó barlang nem lehetett az őskőkori emberek lakhelye. Tevékeny tagja, 1884–1889 között ügyvezető elnöke ; volt az MKE-nek. Barátai és tisztelői egy tátrai hegycsúcsot szerettek volna róla elnevezni, de ez a terv meghiúsult.