Riedl Frigyes
Más - egyéb
* Ladomér, 1856. szeptember 12. – † Budapest, 1921. augusztus 7. / irodalomtudós, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja ; ; Riedl Szende nyelvész fia. A budapesti tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1879). 1879–1881-ben ösztöndíjasként a berlini, a párizsi és a bécsi egyetemen tanult. 1881–1904 között a budapesti IV. kerületi főreáliskola tanára, Gyulai Pál (1826–1909) nyugalomba vonulása után, 1904-től haláláig a budapesti tudományegyetemen a magyar irodalom nyilvános rendes tanára volt. Elsősorban a magyar irodalom kiváló személyiségeinek (pl. Arany János) munkásságával foglalkozott (Petőfi Sándorról, Madách Imréről írt munkája halála után: 1923-ban, ill. 1933-ban jelent meg). Kimutatta a Thaly Kálmán által közzétett „kuruc kori” versekről és balladákról, hogy a többségüket maga Thaly írta. Az MTA 1896-ban választotta levelező tagjává. ; ; Főbb művei: ; Arany János, 1887, ; A magyar irodalom fő irányai, 1896, ; Lotz Károly falfestményei, 1899, Magyarok Rómában, 1900, ; Péterfy Jenő, 1901, ; Lederer Béla, 1904, ; History of Hungarian Literature, 1906 (németül is), ; Gyulai Pál, 1911, ; Shakespeare és a magyar irodalom, 1916, ; A kuruc balladák, 1918.