Református templom Lakszakállason

A református templom elődje IV. Béla 1268-as oklevelében említett, Szent Mihályról elnevezett román stílusú templom volt. A román stílusút a 13. században, a gótikus hozzáépítést a 14.-15. század fordulóján, a tornyot a 20. században építették. A 15. században átalakították késő gótikus stílusban. A török háborúk idején erősen megrongálódott, ebben az időben a lakosság is sokat szenvedett. A templom köré 1783-at megelőzően védőfalat emeltek, amely a temető kerítéséül is szolgált. A török hadjárat után Szilast katolikus és református családokkal telepítettek be, Lakszakállast azonban nem pusztították ki, reformátusokat sem telepítettek ide, hanem ők az "őslakosok". A templomot a reformátusok megvették. A török idők után viszont római katolikusokat telepítettek a faluba. Az épületet visszaállították eredeti formájába, és nemsokára istentiszteletet tartottak benne. A templom ebben az állapotában őrződött meg egészen 1936-ig. Tetőből kinyúló tornyocskája és csúcsos főhomlokzata volt. A templomhajó déli falához egy kis előcsarnokot építettek barokkos homlokzattal. 1936-ban az állami műemlékvédő hivatal felügyelete alatt restaurálták a templomot. Eltávolították a tetőbe beépített kis tornyot, lebontották az előcsarnokot, kicserélték a belső berendezést, és a hajó belső falának nyugati oldalán hatalmas betonkarzatot építettek. Az ablakokat a szentély legjobb állapotban levő gótikus ablakának mintájára állították vissza. A legnagyobb változtatást a magas torony építése okozta a komáromi Tóth cég kivitelezésében. A belső berendezés cseréjekor új padokat építettek be, az újabb szószéket máshová helyezték (az eredeti a templomhajó déli falánál, a diadalívnél volt), áthelyezték a márvány úrasztalát is. Mindezt az akkori lelkipásztor, Végh Kálmán kezdeményezésére végezték. Később már csak restaurálási munkálatokat hajtottak végre rajta. A templombelsőt 1960-ban újították fel, a homlokzatot 1982-ben. A templom tehát késő gótikus épület többszöri átalakítással. Egyhajós egyházi építmény a szentély háromszögű lezárásával és eredeti csillagboltozattal. A boltozat bordái plasztikus díszítésű homlokzaton nyugszanak. ; ; Eredeti a diadalív és a gyönyörű késő gótikus díszítésű szentségház (pastoforium) is. Figyelemre méltók a hegyes ívű gótikus ablakok a lángnyelves kőrácsokkal. A hajót egyenes mennyezet fedi. A torony homlokzatát falsávkeretek és hangablakok tagozzák. A tornyot négy timpanon zárja, és magas, hegyes sátortető fedi. Az 1936-ban épített szószék - amelyet a szentély zárásánál helyeztek el - két lépcsősorral közelíthető meg. A márvány úrasztala régebbi, a rajta található felirat szerint Tóth Mihály és felesége, Pázmán Terézia szilasi lakosok ajándékozták az egyháznak 1863. október 12-én. ; ; Tóth Dániel egykori lelkipásztor feljegyzése szerint a templomon végzett javítási munkák során 1825. május 16-án a következő feliratokat találták a templom belső falain: ; EXC NDM HAMAR AD 1284 ; HIC FUIT PETRUS GAL SECY IN An. D 1411 ; HIC FUIT BENEDICTUS GALGOCY ANNO DO 145- ; HIC FUIT IOH. FABRY 1584 ; HIC FUIT IACOBUS FARNADY IN ANNO 1590 ; IOHANNES ORBOCZY CAROLUS ; HIC FUIT CASPARUS ŐRI IN ANNO 1628 ; STEPHANUS PÁZMÁNY ANNO DM 1676 ; BÜBANADARATO ; Tóth Dániel még két olvashatatlan rövidítést is feljegyzett, egyik mellett ez az évszám volt: 1583. Kijelenti, hogy mindet kőelemet és téglafalazatot eredeti állapotában hagytak a szentségház kivételével, ahol a boltozaton, a mészréteg alól eredeti freskók színei ütöttek át. A régi faldíszítések a templom belsejében nem maradtak meg. ; A toronyban két harang van. A templom reneszánsz megerősítése a 17. századból származik, s ellipszis alakú. Az egyszerű falnak a déli oldalán található a bejárati kapu. A védőfal a nyugati oldalon kb. 2 m-rel szélesebb volt, de a közút építése miatt 1956-ban a mai méretére keskenyítették. A templom mellett hat sírkő található, ezek egykori lelkipásztorok síremlékei, a legrégibb 1774-ből, a legkésőbbi 1958-ból való. ; ; A templom a Komárom-vidéki templomok között több szempontból is kiemelkedő helyet foglal el. Az egyetlen, amelyet védőfal zár körül, az egyetlen gótikus stílusú az egyházi építmények között, az egyetlen a járásban, amelynek szentségháza és gótikus boltozata van. Ezért van különleges jelentősége Komárom környéke fejlődéstörténetének szempontjából.