Rayger Károly, id.

* Pozsony, 1641. szeptember 22. – † Pozsony, 1707. január 14. / orvos ; ; Pozsonyban, Altdorfban, Wittenbergben tanult, majd Párizsban bonctani és sebészeti előadásokat hallgatott, Montpellierben pedig a növénytanban mélyedt el. 1667-ben Strassburgban avatták orvosdoktorrá. Egy itáliai körutat követően tért vissza hazájába. 1668-tól 39 évig pozsonyi városi orvos. I. Lipót császár udvari orvosává és Magyarország főorvosává nevezte ki. 1677-ben egy német orvosi folyóiratban beszámolt egy pozsonyi influenzajárványról. Nagyszámú értekezést írt a himlőről, az influenzáról, a csecsemőkori rángógörcsökről stb. Számos esetben boncolással tisztázta a betegség lényegét. Szülővárosában orvosbotanikai kertet rendezett be. Beszámolt egyes hazai növények orvosi használatáról. Elsőnek írta le a tüdőúszópróbát. A Rayger-féle úszópróba az élveszületettség kimutatására még jelenleg is használatos eljárás. Szorgalmazta a bábák képzését és orvosi felügyeletét. Művei a hallei akadémia folyóiratában jelentek meg. Egy naplószerű feljegyzéseket tartalmazó műve és néhány egyéb munkája [pl. Wernher György (Eperjes) Magyarország ásványvizeiről írt művének kommentárja] kéziratban maradt (Diarium observationibus prope trecentis refertum, Responsa et consilia medica, Constitutiones aëris ab an. 1647. ad an 1705., Ephemerides de andemiis et epidemicis Hungariae, Commentarius in Wernherum de admirandis Hungariae Aquis). ; ; Főbb művei: ; Observatio de Puella sine cerebro nata, 1685, ; Observationum medicinalium Centuria a D. Paulo Spindlero Posonii consignata, studio et opera Caroli Raygeri collecta…, 1691, ; Constitutio epidemica Posoniensis annorum 1695, 1696, 1697.