Pukánszky Béla

* Pozsony, 1895. december 22. – † Budapest, 1950. október 26. / irodalomtörténész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1932) ; ; Egyetemi tanulmányait – Eötvös-kollégistaként – Budapesten végezte. 1918-ban bölcsészdoktori, 1919-ben magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Később a tudományegyetem közgazdaságtudományi karán a német nyelv lektora. 1927-től magántanár, 1936-tól a német irodalomtörténet tanára a budapesti tanárképző intézetben, 1941-től haláláig a debreceni egyetem nyilvános rendes tanára. Mindenekelőtt a magyarországi német irodalom és művelődés, valamint a magyar– német irodalmi kapcsolatok feltárásával, de zenetörténettel és magyar irodalommal is foglalkozott. 1941–1944-ben az Ungarn folyóirat szerkesztője volt. ; ; Főbb művei: ; Herder hazánkban, 1918, ; A magyarországi német irodalom története, 1926, ; A százéves magyar irodalomtudomány, 1928, ; A német irodalom kis tükre, 1930 (németül: 1931), ; Hegel és magyar közönsége, 1932, ; A mai osztrák irodalom, 1936, ; Német polgárság magyar földön, 1940, ; Erdélyi szászok és magyarok, 1942.