Pöschl Imre

* Selmecbánya, 1871. november 25. – † Budapest, 1963. március 4. / gépészmérnök, műegyetemi tanár ; ; Pöschl Ede fia. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A budapesti műegyetemen 1893-ban szerezte meg oklevelét. 1893–1895-ben Zipernowsky Károly mellett tanársegéd. 1896 elején, külföldi tanulmányútja befejeztével a Ganzgyár villamossági osztályához került. Itt 1899-től a próbaterem vezetője, 1906-tól kezdve a villamos motorok továbbfejlesztése, korszerűsítése fűződik nevéhez. 1917-ben a budapesti műegyetem meghívott előadója lett, 1920-ban pedig ugyanott magántanári képesítést nyert, 1925-től rendes tanár. 1917-től Kandó Kálmán (1869–1931) munkatársaként részt vett a kísérleti fázisváltós mozdony, majd ennek alapján az új, 50 periódusú vontatási rendszer kifejlesztésében. A villanymozdony gépein kívül főként a szinkrongenerátorok gerjesztő dinamóinak fejlesztése foglalkoztatta. Az Indukciós motorok fordulatszám változtatásáról c. tanulmányával 1926. évi jubileumi Zipernowsky-díjat kapott. Mérnök generációkat nevelő kiváló pedagógus volt, aki előadásaiban az elmélet és gyakorlat követelményeit ritka összhangba tudta hozni. ; ; Főbb művei: ; Egy- és többfázisú indukciós motorokról (Polytechnikai Szemle), 1907, ; Szellőzés befolyása az elektromos gépek méretezésére (Elektrotechnika), 1909, ; Zárt motorok ipari alkalmazása (Elektrotechnika), 1911, ; Elektromos gépek üzembiztonságáról (Elektrotechnika), 1913, ; Elektromos gépek üzemi viszonyairól (Elektrotechnika), 1918, ; Indukciós motorok fordulatszám változtatásáról (Elektrotechnika), 1926, ; Elektrotechnika I-III. (Kellner Józseffel), 1922–1926, ; A Kandó-féle fázisváltós vontatású rendszerről (Technika), 1930.