Pfaff Ferenc által tervezett lipótvári vasútállomás főépülete

A 19. század, különösen a második fele, a vasútépítések diadalmenete volt egész Európában. Ekkor épült ki a dualista Monarchia vérkeringését jelentő, részben állami, részben magánkézben lévő vasúthálózat is. Az ekkor felépített pályaudvarok és egyéb vasúti létesítmények (a nagyvárosi hatalmas csarnoképületek és a kisebb létesítmények egyaránt) világszínvonalú építészeti teljesítmények, amelyek egy részében, igaz, sokszor leromlott formában ma is gyönyörködhetünk. Ilyen az 1906-ban megépült lipótvári pályaudvar főépülete is. ; Az 1914-ben 22 869 km hosszú vasúthálózat, a 7,1 km/100 km2 vasútsűrűség megközelítette a fejlett európai országokét, és megelőzte a kontinens perifériáján elhelyezkedő államokét. A szerencsésen fennmaradt állomásépületekről még ma is tökéletesen felismerhető, hogy meddig terjedt az egykori Osztrák-Magyar Monarchia, illetve ezen belül a Magyar Államvasutak hatóköre. Jóllehet rendkívül kötött indusztriális feltételeknek kellett megfelelniük a pályaudvari építményeknek, megjelenésükben mégis nyomot hagyhatott az építészet akkori ízlésvilága. ; A régebben indóháznak nevezett vasúti pályaházak helyén épültek hazánkban az első korszakos jelentőségű pályaudvarok. ; A Magyar Királyi Államvasutak első pályaudvarai (1870 és 1884 között) típustervek alapján készültek: ezekben megkülönböztették a fővonali és a mellékvonali (másodrendű vonali) épülettípusokat. Az alaptípus a minimum egyemeletes, sátortetős, hasábformájú épület volt, amelynek földszintjén a vasútszolgálati helyiségek, emeletén pedig a vasutas lakás kapott helyet. Az áruraktárak elsősorban favázas deszkaépületek voltak. A technika és építészet izgalmas találkozásai, a nagyobb csomópontok mozdonyszínei – különösen ezek fordítókorongjai – az „acélparipák” szervizelését segítették. A pályaudvarok, állomások jellegzetes építményeivé váltak a tökéletes átlátást biztosító váltóállító tornyok. ; A MÁV főépítésze, a mohácsi születésű Pfaff Ferenc (1851-1913) színre lépésével változott a helyzet. A budapesti József Nádor Műegyetemen Steindl Imre tanítványaként végzett építész 1887-1907 között munkatársaival 20 nagyállomás és számtalan kisebb állomás tervezését és kivitelezését végezte. Méltóságteljes megjelenésű, arányos épületei a historizmus szellemiségében fogant neoreneszánsz stílust képviselték. A győri, a kassai és a miskolci pályaudvarokat is hasonlóan építette át. 1890-től a tervei alapján felépült pályaudvari épületek a Monarchia építészetének legszebb ilyen típusú építményei lettek. A Pfaff-féle állomásépületek jellegzetessége a hármas hangsúlyt adó tömegkompozíció: a kiemelt középső tömbhöz hosszú, földszintes oldalszárnyak csatlakoztak, hogy az épületvégeket hangsúlyosabb pavilonok zárják. Az épületrészeket összekötő folyosóból nyíltak a nagyobb terek: központi csarnok, várócsarnokok, étterem stb. A gőzmozdonnyal vontatott 8-10 vasúti kocsi hosszához igazodó, lomhán elnyúló épületek város felé néző homlokzata volt a díszesebb (a pécsi állomásépületet például Zsolnay-domborművekkel gazdagon díszítették). A vágányok felőli oldal látványos része kétségtelenül az utasforgalmat bonyolító, épülethez csatolt veranda volt. Szerencsés esetben ilyeneket ma is láthatunk vidéki városaink pályaudvarain. ; A nagyvárosi pályaudvarcsodák díszes falakkal egybeépített vas- és acélszerkezetű üvegcsarnokai mellett e kisebb épületek zártságukkal, geometrikus formákkal tagolt tetőszerkezeteikkel, vakolt vagy vakolatlan téglahomlokzatukkal és több-kevesebb díszítménnyel válhattak a városok központi épületeivé. Plasztikai díszek, közöttük művészien formált szobrok, domborművek és egyéb fémelemek gazdagíthatták a homlokzatokat. Az építészetileg is hangsúlyozott centrális rész - legtöbbször átjárócsarnok, jegyváltóhelyiség - enteriőrjei kapták a legtöbb díszítést aranyozott stukkók, freskók, csillárok, színes és homokfúvott üvegablakok formájában. A szerényebb, kisebb pályaudvarok pedig emberléptékű tereikkel derítették jókedvre az izgatott utazót. ; Pfaff első művei a fiumei és a zágrábi épületek, amelyeket a Horvát Vasutak kiváló állapotban őriz. Kiemelkedően szépek a temesvári (itt egy külvárosi is épült), a debreceni, a pécsi állomásépületek. Kétségtelenül legérettebb alkotása a kaposvári, ahol a már közel évtizedes tervezői gyakorlat eredménye a harmonikus építészeti kompozíció. Típustervként ez ismétlődik a verseci és a szatmári pályaudvar központi épületein is. 1903-ban épült nyerstégla falas homlokzatával a később némileg átépített ceglédi épület. 1907-ben egyik utolsó műveként nyílt meg a már emlegetett, építészeti megformáltságában a korábbiaktól eltérő szolnoki pályaudvar. Legtöbb épülete jobb-rosszabb állapotban ma is áll, de talán csak a szegedinél sikerült az elmúlt években a Pfaff épületeihez méltó megújulás. Itt a teljes felújítással párhuzamosan a mai igényeknek megfelelő technikai átalakításokkal egy modern, ám korát hűen tükröző épület születhetett. ; Pfaff Ferenc legszebb épületei Arad, Bátaszék, Cegléd, Celldömölk, Debrecen (régi állomásépület), Fiume (nevét emléktábla őrzi), Füzesabony (nevét emléktábla őrzi), Gyimesbükk, Győr (átépítés), Kaposvár, Kassa (átépítés), Kolozsvár, Lipótvár, Miskolc-Gömöri pályaudvar, Miskolc-Tiszai pályaudvar (átépítés), Nagykároly, Nyíregyháza (régi állomásépület), Pécs (nevét emléktábla őrzi), Pozsony, Szatmárnémeti (nevét emlékoszlop őrzi), Szeged (felújítva 2006-ban Pfaff eredeti tervei szerint), Szolnok (régi állomásépület), Versec, Zágráb és Zsombolya településeken állnak. ; A Budapesten, 1913-ban elhunyt építész sírja a Farkasréti temetőben található.