Pettkó János
Más - egyéb
* Drétoma, 1812. november 11. – † Pozsony, 1890. október 20. / geológus, császári és királyi bányatanácsos, az MTA levelező tagja ; ; Apja Pettkó Dániel birtokos, megyei táblabíró volt. Győrben és Pozsonyban az evangélikus líceumban tanult. Mivel apja papnak szánta, két évig teológiát is hallgatott, később azonban a Trencsén megyei alispán mellett lett gyakornok és közben megtanult magyarul, németül és franciául és jártasságot szerzett a jogtudományban is. Jogi vizsgáit Eperjesen tette le. 24 évesen lett a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatója és a bányászati és geológiai szakismeretek mellett az angol nyelvet is elsajátította. Körmöcbányán a kohónál gyakornoskodott, majd Bécsben ásványtani előadásokat hallgatott Wilhelm Haidinger mellett. Néhány hónapos tanulmányutat is tett Szászországban és a Harz-hegységben, majd Selmecbányán lett az ásványtani és geológiai tanszék helyettes tanára. Oktatói munkája mellett elkészítette Selmecbánya és környéke geológiai térképét, valamint az itteni rétegek földtörténeti kormeghatározását. 1848-ban, Videfalván, Kubinyi Ágoston házában ő is ott volt, amikor néhányan elhatározták a Magyarhoni Földtani Társulat megalapítását. 1852-ben a Társulat megbízásából földtani vizsgálatot végzett a Morva folyó bal partja mentén és erről a Társulat 1856-ban megjelent a Társulat Munkálatai I. kötetében számolt be. Az MTA 1861-ben választotta levelező tagjává. Nyugdíjazását követően, az 1860-as évektől ; kezdve látása egyre romlott és emiatt egyre kevésbé tudta ellátni tanári munkáját. 1871-ben lánya családjához költözött és Bazinban, majd Pozsonyban élt. Pettkó Jánost a magyar geológia megalapítójaként tartják számon, olyan kiváló geológusokat indított el a pályán, mint Szabó József, Hantken Miksa, Zsigmondy Vilmos, Böckh János, Pávai-Vajna Elek, Winkler Benő, Gesell Sándor és a beckói születésű Dionýz Štúr (1827–1893). A korabeli szaklapokban számos német és magyar nyelvű térképészeti, meteorológiai, geológiai és őslénytani tanulmányt publikált. ; ; Főbb művei: ; Geologische Karte der Gegend von Schemnitz, 1853, ; A geológiai jégkorszakról (akadémiai székfoglaló), 1863, ; Die jüngste Controverse über die Theorie der Eiszeit, 1865.