Petényi Salamon János

* Ábelfalva, 1799. július 30. – Pest, † 1855. október 5. / természettudós, ornitológus, a magyar madártan és őslénytan megalapítója ; ; Édesapja, Petényi Gábor (1756–1821) evangélikus lelkész és keletkutató volt. Iskolai tanulmányait Losoncon, Besztercebányán és Selmecbányán végezte. Már ekkor érdekelte a természet megfigyelése: ásványokat, madártojásokat gyűjtött és botanikával is foglalkozott. Elsajátította a madárkitömést és -preparálást is. Apjához hasonlóan evangélikus papnak készült, teológiai tanulmányait Pozsonyban és Bécsben végezte. 1826-ban Cinkotán lett pap, munkája mellett főleg a környék élővilágát tanulmányozta.1833-ban feladta cinkotai állását és Pestre költözött, hogy idejét kizárólag a tudományoknak szentelje. 1834-ben kinevezték az MNM állattárának a felügyelőjévé, ez a munka azonban bizonyára nem volt annyira jövedelmező, így lelkészként is tevékenykedett. 1824-től több-kevesebb rendszerességgel bejárta az akkori Magyarország különböző vidékeit,hogy madártani megfigyeléseket végezzen. Több madárfajt fedezett fel és írt le. Éveken át figyelte a madarak téli és tavaszi vonulását. ; Fontosak voltak haltani kutatásai is: 49 halfajt és 3 alfajt határozott meg. Ezt méltányolva tanára, Johann Jakob Heckel (1790–1857) róla nevezett el egy halfajt – a petényi-márnát (Barbus peloponnesius petenyi). Hátrahagyott madártani jegyzeteit Csörgey Titusz (® Breznóbánya, Hermann Ottó) ornitológus rendezte sajtó alá 1904-ben. Petényi 1847-ben a beremendi Szőlő-hegy karsztüregeiben folytatott ásatásokat és Magyarországon elsőként tárt fel tudományosan és rendszerezve gerinces ősmaradványokat, megalapozva ezzel a hazai őslénytankutatást. Petényi 1854-ben Kovács János (1816–1906) természetbúvárral Erdélyben vett részt egy barlangvizsgáló körúton. A nevéhez fűződik Magyarország madárvilágának első leírása, előkészítette Magyarország gerinces állatvilágának kézikönyvét. ; ; Tudomásunk van arról is, hogy jegyzékbe vette a magyar barlangokat, de ez elkallódott. 1846-ban lett az MTA tagja. ; ; Főbb művei: ; Értekezés a madártan születése, serdülése és növekedése felől Magyarországon. Beszámoló a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1843-ban tartott nagygyűlésén, ; Erdély állattan tekintetében,1844 ; A honi madártan új gyarapodásáról,1845, ; Bihar megye Sebes- és Fekete-Körös közti hegyláncolatain tett természettudományi utazásának rövid vázlata, ; Magyar Akadémiai Értesítő, XIV., 1854, ; A vastagbőrűek és az orrszarvúakról általában, a hornyolt szarutlanoczokról pedig különösen, 1854,Kubinyi Ferenc: Petényi Salamon János ; hátrahagyott munkái, 1864.