Pechány Adolf

* Illava, 1859. február 15. – † Budapest, 1942. június 15. / bölcseleti doktor, főiskolai tanár ; ; Középiskolai tanulmányait Znióváralján, Trencsénben és Nyitrán végezte. 1876-ban a budapesti tudományegyetemen filozófiát tanult. 1880-ban szerzett tanári oklevelet, 1881-ben bölcseleti doktor lett. Különböző városok: Debrecen, Galgóc, Temesvár, Pozsony és Trencsén gimnáziumaiban tanított. 1897-től a budapesti V. kerületi állami főreáliskola rendes tanáraként természettant és német nyelvet oktatott. Pedagógusi munkája mellett elsősorban a Felvidék nemzetiségi és gazdasági viszonyaival foglalkozott. A korabeli felvidéki lapokban helytörténeti és pedagógiai cikkeket publikált. A Pozsonyban megjelenő Nemzeti Népoktatás című pedagógiai havilapnak 1893–1894-ben szerkesztője volt, de szerkesztette a Budapesten kiadott Slovenské Noviny című szlovák napilapot is. ; ; Főbb művei: ; Az emberi elme (doktori értekezés), 1881, ; Gondolatok a nevelés köréből, 1883, ; Trencsén megye népe, 1884, ; Kalauz a Vágvölgyében, 1888, ; Turista kirándulások a Kis-Kárpátokban, 1889, ; Comenius, Rousseau és Pestalozzi befolyása a mai pedagógiára, 1890.