Palkovich Viktor emléktáblája

Palkovich Viktor 1850-ben született Esztergomban, 1930-ban Győrben hunyt el. Szülővárosában végezte teológiai tanulmányait. 1873-ban pappá szentelték, s 1886-tól gútai plébános lett. Évtizedeken keresztül a község és Komárom megye gazdaságának és közéletének aktív szervezője volt. Kezdettől fogva tagja volt a község képviselő-testületének, s több mint 40 éves gútai szolgálata alatt nagyon sokat tett Gútáért. Szinte valamennyi társulat, szervezet, szövetség megalapítása és sikeres működése kapcsolatba hozható a nevével. ; Még megérkezése évében sikerült meggyőznie a község önkormányzatát egy tűzoltóegylet létrehozásának fontosságáról, s az 1904-ben működését megkezdő gútai gőzmalom is többek között az ő vezényletével indult. Létrehozta a malomipari részvénytársaságot, s több évtizeden át elnökként irányította tevékenységét. Saját részvényeinek bevételéből az oktatást támogatta. ; 1906-ban a választmányi tagok közreműködésével sikerült létrehoznia a tejszövetkezetet, s még ugyanabban az évben megalakult a római katolikus iparos kör több mint 300 taggal. A kisbirtokosok megsegítésére rövidesen elindította a hitelszövetkezet működését is. ; Nemcsak az egyesületek megszervezésében, irányításában volt fáradhatatlan, hanem ő vezette azokat a küldöttségeket is, amelyek felsőbb állami intézményeknél jártak el a község érdekében. Hosszas fáradozás és több tárgyalás után sikerült elintéznie, hogy az országos útalap költségvetéséből a Komárom és Gúta összekötését biztosító egyvágányú vasút kiépítéséhez 100 ezer korona támogatást kapjanak, de a háborús körülmények miatt az ígért összeget már nem biztosították. Az ügy megakadását követően Palkovich Viktor, Gúta község népszerű esperese vezetésével 40 tagú küldöttség tisztelgett Kürthy István főispánnál, hogy ismét a kívánt mederbe terelődjön a gútaiak ügye. A vasút végül megépült, és 1914. november 7-én adták át a forgalomnak. ; Palkovich Viktor nagy körültekintéssel és odaadással végezte lelkipásztori feladatait, s tevékenyen részt vett a község iskolaügyének, népművelésének fejlesztésében is. Az ő idejében rohamos fejlődésnek indult az oktatás, növekedett a diákok létszáma. Sajnos az 1899-es nagy tűzvész idején több mint 400 lakóépület mellett a fazsindelyes fiúiskola is leégett. Palkovich esperes-plébános országos gyűjtést indított, s az adományokból az iskola ismét felépült, sőt új tantermekkel, új bútorokkal és segédeszközökkel bővült. 1900-ban iskolai múzeumot alapítottak, amelybe többek között Palkovich Viktor az adriai útjáról hozott kagyló- és csigagyűjteményét adományozta. ; Az államfordulat után részt vett a magyar politikai élet megszervezésében. A magyar katolikus papok ellenállásának egyik vezetője lett az új állammal szemben. 1922-25 között az Országos Kereszténydemokrata Párt nemzetgyűlési képviselője volt. Az 1925-ös pártszakadás idején a Lelley-ellenes csoport egyik vezetője. ; Palkovich csehszlovák állampolgársága körül 1924-ben kétségek merültek föl, és nevét törölték a választók névjegyzékéből. Az 1925-ös parlamenti választásokon már nem vállalhatott jelöltséget. Az év karácsonya előtt a komáromi járási hivatal arról értesítette, hogy ha 30 napon belül nem szerez külföldi útlevelet, el kell hagynia a köztársaság területét. Az eset nagy felháborodást váltott ki. A magyar képviselők közül többen interpelláltak a kiutasítás ellen a prágai parlamentben. Sikerült megakadályozni a kiutasítást, azonban az állampolgársága körüli problémák nem oldódtak meg. ; Amilyen ünnepélyes volt az érkezése (az érsekújvári vasútállomáson díszes gútai bandérium fogadta, a Vág partján pedig a község bírája köszöntötte), olyan megható volt a búcsúztatása is a gútai állomáson. Molitorisz Géza a következőket írja a távozóról: 1927. május 12-én hagyta itt híveit Palkovich Viktor esperes-plébános, az iskolaszék elnöke. Elhagyta 40 évet meghaladó, páratlanul alló munkásságának színterét, Gútát. Fájó szívvel ment nyugalomba Magyarországra, itt hagyva az általa létesített intézményeit, melyeket olyan szeretettel nevelt naggyá, mint a jó atya teszi gyermekeivel. Minden az ő híveinek lelki és anyagi felvirágoztatását célozta. Azért a legnagyobb mértékben megérdemli a gútaiak örök háláját. ; Gazdag könyvtárát a komáromi Jókai Egyesületre hagyta, amelynek éveken keresztül társelnöke volt. ; Élete utolsó éveit Győrben, kolostor magányában töltötte, itt halt meg 1930. április 24-én. Temetésén nagy tömeg vett részt, többek között jelen voltak szlovákiai magyar katolikus papság vezetői és a politikai pártok képviselői. Az Esztergom-Szentgyörgymező temetőjében, szülei mellett, április 29-én helyezték örök nyugalomra. ; A szlovákiai magyarságot és az iskolaügyet még halála után is szolgálta. Végrendelete értelmében alapítványt hozott létre, melynek kamatai egy jelentős részét a komáromi diákmenza fenntartására kellett fordítani. A diákmenza hálából 1930 nyarán, a Palkovich Diákmenza nevet vette fel. ; Művei: ; 1893 Részletes tan- és óratervek a katolikus népiskolákban végzendő hittani anyag feldolgozásához. Esztergom. ; 1893 Részletes tantervek a népiskolák tantárgyainak feldolgozásához, tekintettel a különböző iskolákra. Esztergom.