Péch Antal

* 1822. június 14., Nagyvárad + 1895. szeptember 18., Selmecbánya  / bányamérnök, miniszteri tanácsos, nyugalmazott bányaigazgató ; ; Péch Antal édesapja, Péch Antal és édesanyja, Walter Francziska Nagyváradon élték polgári életüket. Ott született 1822. január 14-én. Iskoláit kezdetben latinul Nagyváradon, később Temesvárott, németül folytatta. A bölcsészeti szakot 1838-ban Nagyváradon fejezte be. Még ebben az évben a selmecbányai Bányászati Akadémiára érkezett, ahol a bányász szakot szorgalmas tanulás után ösztöndíjat elérve, kitűnőre minősített végbizonyítvánnyal 1842-ben fejezte be, majd kincstári szolgálatba lépett. 1848-ban körmöci bányatisztként Kossuth pénzügyminisztériumának bányászati osztályára került. A forradalom utolsó hetét Nagy Sándor táborában töltötte, mint önkéntes. Mivel azonban nem volt „valóságos” katona, nem ítélték őt börtönre. Az abszolutikus kormányzás alatt állást is ígértek neki, de ő visszautasította a kincstári megbízást. Nem volt hajlandó aláírni olyan nyilatkozatot, hogy korábbi politikai meggyőződésében csalódott. Inkább éhbérért dolgozott, hogy eltarthassa nagy családját. (Pauer J., 1896. 355. l.) Zsámboki László írja róla: „Igazi magyar ember volt, aki magyarságát nem kabátja hajtókáján, hanem szívében viselte, akinek magyarságát tettei hirdették: magyar szakoktatás, szaknyelv, szakirodalom, szakfolyóirat, szakegyesület és magyar bányász-kohász köszöntés.” (Zsámboki L. szerk., 1993. 242. l.) ; Péch Antal 1867-ben, a kiegyezés után került ismét a pénzügyminisztériumba. Ezt megelőzően volt szénbányaigazgató Csehországban, napidíjas a Tisza szabályozásánál, bányavezető Poroszországban és a Mátrában, bérlő a nógrádi szénbányáknál. Minisztériumi osztálytanácsosként sokat tett az állami bányászat és kohászat újjászervezése érdekében. ; Jeles személyiségünk sokszínű életművére jellemző volt a magas szintű szakmaiság, a „szigorú pontosságra törekvés” és a „gondolati mélység”. A szociális elhivatottság és a „szilárd emberi tartás” ugyancsak jellembeli sajátossága volt. Modernizálta a selmeci bányakerület egészségügyi és biztosítási rendszerét, emberségesebbé téve ezáltal a bányászok életét. ; A bányászatot mindig komplexitásában vizsgálta. Tökéletesítette a technológiát: az altárnák munkálatainak gyorsítása érdekében bevezette a sűrített levegővel hajtott fúrógépek alkalmazását, javított a bányatérképezés módszerein, előmozdította a kohóüzemek tökéletesítését. (Pauer J., 1896. 356. l.) ; A kiváló bányamérnök úttörőként foglalkozott a földkéregmozgásokkal, és nagy érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében is. (Kenyeres Á. szerk., 1966. 181. l.) 1868-ban indította az első magyar nyelvű szaklapot, a Bányászati és Kohászati Lapok-at. A havonta megjelenő újság kiadásával az volt a célja, hogy teret adjon „a hazai érdekes jelenségek, tapasztalatok és kísérletek” megjelenítésének, az egyes vidékek földtani leírásának, akárcsak a külföldi publikációk magyar nyelvű ismertetésének. ; Az első szám szerkesztői üdvözletében többek közt így ír: „Hogy szükségünk van egy ily közegre, mely egyes szaktársaink ismereteit, tapasztalásait és búvárkodásának eredményeit a legrövidebb úton mindnyájunk közös tulajdonává változtassa, mely a széles világ minden szögéből összehordja az érdekest és tanulságost, hogy benne gyönyörködhessünk, s általa ismereteinket terjeszthessük, mely alkalmat és tért adjon mindenkinek, ki arra hivatva érzi magát, hogy szellemi tevékenységének nyomát hagyja azon átalakulási folyamatban, melynek eredménye bányaiparunk fejlődése, – ki tagadhatná, hogy egy ily közegre szükségünk van?” (Péch A., 1868.) ; 1879-ben jelent meg összeállításában Selmecbányán a Magyar és német bányászati szótár (Német–magyar szótárát ugyanitt adták ki 1891-ben). Munkájával felbecsülhetetlen szolgálatot tett a szakmának, és nagyban hozzájárult a magyar nyelvű bányászati szaknyelv megalapozásához. Előszavában olvashatjuk az alábbiakat: „…magam legkevésbé sem vagyok e művemmel megelégedve, mert jól tudom, hogy mennyire hiányos, de hát végre egyszer már csak be kellett fejeznem, és úgy, ahogy van, át kellett adnom a közönségnek, mert ha azt akartam volna bevárni, hogy szótárom teljes és tökéletes legyen, akkor örökké kéziratban kellett volna maradnia.” ; Az 1893-ban Budapesten kiadott Pallas Nagy Lexikona I. kötetében több címszót írt a bányászat köréből. Számos tanulmányában értekezett továbbá a bányaművelés múltjáról. Az ilyen jellegű kutatásokat fontosnak tartotta, s „számára a történelem nem bújócska vagy sértődős menekülés, hanem jövőt építő programjának része”. (Zsámboki L., 1993. 242. l.) ; Péch Antal számos, a bányászattal kapcsolatos könyvet publikált még. Az érczek előkészítésének elvei és gyakorlati szabályai című munkája Budapesten jelent meg 1869-ben. Ugyanitt adták ki 1884-ben A selmeczi bányavállalatok története című könyvét. Szintén 1884-ben látott napvilágot Budapesten az Alsó-Magyarország bányaművelésének története című kiadvány. 1885-ben Selmecen jelentette meg újabb könyvét Selmeczbánya vidéke földtani szerkezetének és a m. k. felsőbiebertárnai bányák művelési viszonyainak ismertetése címmel. ; A XIX. század második felének legjelentősebb bányamérnöke 1873-tól másfél évtizedig volt a selmeci bányakerület igazgatója. A közéletnek nyugdíjba vonulása után sem fordított hátat. 1889-től 1892-ig országgyűlési képviselő. 1892-ben tiszteletbeli tagja lett a Selmecbányán megalakuló Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek. ; A magyar gazdasági és tudományos élet nagy alakja 1895. szeptember 18-án hunyt el Selmecbányán. Olyan ember volt ő, aki „számára a szolgálat, s nem a hivatal és pozíció volt a fontos”. A bányászat és a haza felvirágoztatásán fáradozott. ; Egyik kései vallomásában olvashatjuk ezeket az ars poeticának is beillő sorokat: „…én pedig már öreg vagyok, kinek napjai megszámlálván. De nem lennék bányász, ha a cél távolsága miatt lemondanék vállalatomról, a bányász ritkán érheti meg nagyobb vállalatai eredményét, de azért lankadatlan szorgalommal folytatja munkáját, mert tudja, hogy a jó irányba kezdett vállalatot majd célhoz vezetik mások, ha ő már kidőlt!” (Péch A., 1993. 243. l.) ; ; Kitüntetései: ; - 1870-ben a Vaskoronarend. ; - 1878-ban Selmecbánya díszpolgára. ; - 1879-ben Lipótrend lovagkeresztje. ; - 1857-ben MTA Nagyjutalma. ; - 1863-ban MTA Nagyjutalma. ; ; Kiemelkedő szakirodalmi munkái: ; Ércelőkészítés-tana. Selmec. 1869. ; Jelentés a selmeci és diósgyőri kerületeinek állami bányák és kohók állapotáról. Budapest. 1873 ; - Bányatérképek szerkesztése. Budapest. 1878 ; - Magyar-Német és Német-Magyar Bányászati műszótár. Budapest. 1879, 1890 ; - Magyar és német bányászati szótár. Selmeczen. 1879 (MEK) ; - A tudományok haladásának befolyása a selmecvidéki bányaművelésre. Budapest. 1881 (REAL-EOD) ; - Alsó-Magyarország bányamívelésének története. Selmecbánya-Budapest. 1884-1887 (MEK) ; - A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője. Budapest. 1884, 1887 ; - Magyar és német bányászati szótár.. Selmecz. 1891 (REAL-EOD)