Oroszlán Szálló

Az Oroszlán Szálloda formás épülete a főtér és a Vörös Hadsereg utca sarkán (a valamikori Teleky utca). A régi Oroszlán vendéglő, illetve Nagyfogadó helyén épült, amely 1879. október 8-án leégett. Egy ideig az volt az elképzelés, hogy az épületet felújítják, ezért sokáig tető nélkül állt. Léván itt volt az egyetlen színpad. A tűz után az udvarban állítottak fel egy védett pódiumot, de ha eleredt az eső, a közönség esernyők alól figyelte az előadást. 1907-ben a városi magisztrátus végül is úgy döntött, hogy a tűzkáros szállodát lebontja, s helyére újat emel. A terveket Morbitzer Nándor és Vas József budapesti építészek készítették. 1909-1910-ben épült fel a szecesszió jegyében. Az 1910 és 1922 közti időszakban Fertikó József bérelte a szállót. Gondosan megválogatott berendezést vásárolt az egyes helyiségekbe. A szállodának 22 szobája volt, három lakása, 600 férőhelyes színházterme, étterme, kávéháza és a személyzet számára fenntartott szobái. A földszinten az üzlethelyiségek bérelhetők voltak. Az első mozgóképszínházat, az Apollo mozit is itt nyitották meg 1912-ben. A színházteremben rendszeresen vetítettek filmeket, hétfő kivételével minden nap, vasárnap pedig négy előadás volt. A némafilmeket zongorajáték kísérte. Később főleg cseh és magyar, ritkábban francia, illetve angol nyelvű filmeket vetítettek. A mozi műsorát rendszeresen közölte Léva hetilapja, a BARS. Higgyék el, volt miből válogatni! King Vidor (1894-1982), az amerikai kinematográfia jelentős egyénisége is itt kezdte pályafutását Vidor King néven. A lévai gimnázium diákja volt, mint vetítő és jegyszedő dolgozott a moziban. 1915-ben Hollywoodba vándorolt, és több mint 40 filmet forgatott (1928: Ecce homo, 1929: Hallelujah, 1938: Citadella, 1944: Amerikai románc, 1956: Háború és béke, 1959: Sába királynője). 1914-ben vetítettek itt először hangosfilmet, 1915-ben pedig „színezett” filmet. A szállodának volt saját kocsiszínje, később garázsa, s a vonattal érkező vendégeket lovas kocsi szállította a városközpontban található szállodába. A színházterem sok-sok műsoros estnek, színielőadásnak és mulatságnak, illetve bálnak adott otthont. Tartottak magyar búcsút, sofőrbált, polgárbált, rendőrbált, rendeztek álarcosbálokat, egyleti bálokat, estélyeket és teadélutánokat is. Nemcsak a helyi amatőrök tartottak színházi esteket, játszottak itt hivatásos budapesti művészek is, akik 4-6 hétre letelepedtek a városban, s minden este felléptek. Az egyik legelegánsabb helynek számított a városban. Szívesen látogatta báró Schoeller Gusztáv is, a város nagyra becsült és kedvelt mecénása, vállalkozója. A téli időszakban főleg gazdag kereskedők, ügyvédek, iparosok találkozóhelye volt, akik szívesen társalogtak politikáról, kártyáztak, és árgus szemekkel figyelték az ablakon keresztül a korzón sétáló lányokat, hölgyeket. Éjfél után kettőig tartott nyitva a kávéház. Az egyik fekete-fehér felvétel arról árulkodik, hogy a kávéházban valóban minden a helyén volt, rend és tisztaság volt a fő védjegye. A szálloda pincéjében magyar cigányzene szólt, és jófajta bort kínáltak. Magas színvonalát megtartotta később is, amikor 1922-ben Denk János kapta bérbe egészen 1941-ig. Ebben az időszakban már csak Denk néven nevezték a szállodát. A lovas kocsit felváltotta az autóbusz, később egyre többen érkeztek saját automobillal, talán azért is, hogy eldicsekedjenek új szerzeményükkel. Ilyenkor a szálloda előtt parkoltak. A régi lévaiak ma is azt mondják, „megyek a Denkbe”. Azóta többször is felújították (ennek dacára a főbejárat fölött még haloványan látható az eredeti felirat "VÁROSI SZÁLLODA AZ OROSZLÁNHOZ"), bővítették, új tulajdonosai igyekeztek megőrizni eredeti arcát, kisebb-nagyobb sikerrel.