Oltár-lyuk

Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története: ; Tornagörgőn fakadó bővizű karsztforrás mellett nyilván kőből fölépült, tágasabb és rangosabb palotába, arra nincs adatunk. Legfeljebb feltételezhetjük, hogy nagynénjének, Aliz hercegnőnek már egy, a maga korában kényelmesnek tekinthető és a királyi családtag rangjához illő udvartartásra alkalmas rezidenciát adományozott Imre király. Minthogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után, 1245-ben kiállított okleveleinek keltezéséből ítélve legalább két ízben tartózkodott az év folyamán Görgőn,ez is arra utal, hogy ott az udvarház nemcsak akkor, de már a tatárjárás előtt is fennállott, hiszen a nagy pusztítást közvetlenül követő esztendőkben nem valószínű, hogy a király palotaépítkezésekkel foglalkozott volna, legfeljebb helyreállíttatta azt, amit a tatárok azon pusztítottak. Egyébként a görgői királyi udvarház helyét a mai napig is Palota néven nevezi a helyi lakosság, de így szerepel az, mint földrajzi név, a szlovák turista térképeken is. ; Érdemes megjegyezni, hogy palota szavunk, bár végső soron latin eredetű (ott a palatium a császárkorban a császári udvart, a császári palotát jelentette), de hazánkba mint jellegzetesen bizánci szót a bolgárszlávok közvetítették, és eredetileg nálunk is az uralkodó lakóházát jelölte. ; 1241 márciusában a tatárok betörtek az országba, és a magyar seregeket április 11-én a Sajó menti muhi csatában tönkreverték. A királynak sikerült hű vitézeinek egy csoportjával kivágnia magát a tatár seregek gyűrűjéből, és ahogy Rogerius mester (a mester, latinul magister cím az egyetemet, főiskolát végzett, tanult embernek járt ki a középkorban), a tatárdúlás krónikása, Siralmas Énekében leírja, a király a csatatérről észak felé a lengyel határ irányába menekült, majd nyugatnak fordulva, a Felvidék erdőségein keresztül az osztrák határra sietett, ahol felesége és családja akkor tartózkodtak. ; A király menekülésének vidékünk történetében azért volt jelentősége, mert a muhi csatatérről „észak felé a lengyel határ irányába" a Bódva völgyén, a Bódvaszilasi-medencén át vezetett az út. Minden valószínűség szerint helytálló a hagyomány, melyet a nép mondáiba is beleszőtt, hogy IV. Béla a vesztett csata után, a tatároktól üldöztetve vidékünkön át tornai uradalmába menekült, talán a mai Nagy-Várad dombon állt Torna-Váradba, vagy inkább az akkor már föltehetőleg kiépült tornagörgői palotába, majd miután ott minden segítséget megkapott, kis csapatát rendezve, rövid pihenő után folytatta útját az osztrák határ felé. Számos monda őrzi a mai napig is, hogy a Szádelői-szurdokvölgy bejáratánál levő nagy barlangban húzódott meg üldözői elől, hogy egy ottani forrás vizével oltotta szomját, hogy Görgőn az Oltár-lyukban imádkozott, és ott állított ki nemesleveleket a helybéliek számára, vitézei ott a Galamboskő sziklaüregeiben fészkelő galambok tojásait gyűjtötték össze, hogy a menekülésben kiéhezett királynak táplálékról gondoskodjanak - ez utóbbi mondát Tompa Mihály Galamboskő című regéjében versbe is foglalta, és még sorolhatnánk a IV. Béláról szóló Torna-völgyi mondákat. ; De kedvelt és rendszeresen felkeresett tornagörgői udvarházának, palotájának jó ellátottságáról sem akart lemondani IV. Béla, márpedig ha az érsek beszedi a tornai királyi uradalom minden falujában a termények és az állatszaporulat tizedét, akkor kevesebb jut a palota ellátására, és távoli vidékekről odaszállítani az élelmezéshez szükséges gabonát, állatokat és egyebeket nehézkes, költséges és értelmetlen lett volna. Ezért a király megállapodást kötött az érsekkel, amit 1263-ban oklevélben is rögzített. Eszerint a király készpénzben megváltja a tornai kerület termékeinek egyházi tizedét, dézsmáját az érsektől, így ezek - az oklevélben tételesen felsorolt - termékek ezután is a tornagörgői királyi udvarházhoz folynak be, és annak ellátását biztosítják. Ez az 1263. évi oklevél tartalmazza talán a legkorábbi adatot egy tizedkerületre vonatkozóan, amely egy királyi udvarházhoz, utóbb az ispáni várhoz, Szádvárhoz kapcsolódott. ; A tornagörgői udvarházát, palotáját föltehetőleg még a tatárjárás előtt épülhetett. Valószínű, hogy a királyt üldöző tatárok fölégették, és a tatárok kitakaródása után épülhetett újjá ez a királyi udvarház, amely IV. Bélának élete legszörnyűbb napjaiban - ha hinni lehet a mondáknak - rövid időre pihenőt és menedéket nyújtott. Talán ezért is volt annyira kedves ez a palota számára, ezért tért ide vissza gyakran és szívesen, amit több itt keltezett oklevél is bizonyít, és ezért gondoskodott ellátásáról,mint láttuk,olyan körültekintően. ; Valószínűleg királyi vadászatok színhelye is volt utóbb gyakorta az Alsó-hegy meg a Felső-hegy vadakban gazdag erdősége, és ilyenkor a tornai királyi uradalom udvarháza, a görgői királyi palota volt az uralkodó és vendégeinek szálláshelye. Nyilván egy XIII. vagy XIV. századi királyi vendéglátás, talán éppen egy vadászaton való részvétel alkalmával veszítette el azt a névfeliratos arany pecsétgyűrűjét Marculinus bucaleoi gróf, amely 1980-ban került felszínre egy épülő istálló alap árkának kiásása közben a középkori királyi palota helyén. Mert annak a területnek a neve Tornagörgő község szélén, ahol valaha IV. Béla palotája állott, a mai napig is Palota. ; De nem feledkezett meg a király az őt támogató főurak megjutalmazása és udvarháza ellátottságának biztosítása mellett azokról a szolganépekről sem, akik menekülése közben támogatták. Hűséges szolgálataikat, a hagyomány szerint, kiváltságokkal hálálta meg. Nyilván sokukat kiemelte a szolgasorból, és különböző kedvezményekben részesítette a környék népét, különösen udvarháza környékén, ahol a tatároktól üldözött királyt a nép szeretettel fogadta, segítette, és mindennel ellátta a muhi csata után kétségbeesetten menekülő, elcsigázott uralkodót. Erre a vidékre utóbb újból és újból visszatérve, nyilván újabb meg újabb kedvezményekkel, kiváltságokkal, adományokkal hálálta meg az itteni nép régi segítségét.