Nincsen széle az én selyem kendőmnek

Nincsen széle az én selyem kendőmnek, ; Nincsen igaz szíve a szeretőmnek. ; Veszëk olyan kendőt, melynek széle lesz, ; Tartok olyan szeretőt, ki igaz lesz. ; ; Már én többet nem hiszek a legénynek, ; Két színe van, mint a nyárfa levélnek. ; Rezgő nyárfa hullajtsd el a leveleidet, ; Te meg, babám, felejtsd el a nevemet. ; ; Még ha egyszer húszesztendős lehetnék, ; Barna kislány szeretője nem lennék. ; Barna kislány szívének a szerelme, ; Elvisz engem a sötét sír fenekére.